Mary másnap reggel 8-kor már itt volt és a részleteket beszéltük.
- Szóval nem akarod, hogy Niall megtudja. És mi legyen Eleanorral? - vonta fel a szemöldökét.
- Sajnos nagyot csalódtam benne Mary. Csinál, amit csinál, és úgy, ahogy akarja, de azt kell mondjam nem érdekel. Én rontottam el mindent és én is szeretném visszacsinálni. Nem akadályozhat meg benne.
Mary rám mosolygott, majd a fejemre nézett.
- Rossz mi? - kérdezte merengve. - Az ember azt hinné, hogy visszakapja az életét. Hogy ezzel megmenthetik. De egyszer mindennek vége, és így van ez az életünkkel is.
Végigsimított a barackszínű kendőjén, amivel a fejét takarta el. Becsültem, hogy elfogadta a sorsát, hogy nem kűzd ellene és ez annyi erőt adott nekem, hogy szinte a szemeim is könnybelábadtak.
- Neked sincsen már sok ugye? - nem sírtam, és nem féltem beszélni a jövőről. Ezt tovább úgy sem lehet titkolni.
Megrázta a fejét.
- Nem nincsen, de igyekszem kihasználni. Szeretem a kalandokat, és néha még most is bajba sodrom magam. Ezért is mondtam, hogy elviszem Harrynek a levelet. Nincs is jobb, mint egy kis izgalom - mosolygott és teljesen őszintén.
Vele együtt nevettem. Jó volt valakivel beszélgetni, akinek a helyzete azonos az enyémmel. Talán előbb kellett volna hívnom.
- De mint mondtam, sietnünk kell. Hol az a levél? - kérdezte megkomolyodva.
Odaadtam neki, majd folytatta.
- Jövőhéten kell kiutaznom Amerikába egy vizsgálatra, talán egy műtétre is. Akkor megkeresem, mielőtt befektetnének a klinikára.
- Mary - mondtam. - Nagyon köszönöm!
- Ugyan, szóra sem érdemes, hiszen tudom, milyen. Azon a fogadáson mikor láttalak titeket, rájöttem, hogy nálatok jobb párt keresve sem lehetne találni. Mindenetek egymásnak van kitalálva. Gondolom ezt te is tudod. És szeret. Ezt meg mindenki tudja. Ezért viszem el neki a leveledet.
Megcsörrent a telefonom.
- Ez Niall! - emeltem fel a hangom aggódva.
- Nem is zavarok tovább! Megvan a számod, felhívlak, amint Amerikába értem - azzal elment.
Felvettem a telefont.
- Hánykor lesz a kemód? - kérdezte Niall. A hangja fáradt volt, mintha nem aludt volna az éjjel. - Nem biztos, hogy tudok menni.
- Tessék? Nem tudom, valamikor délután. Mi a baj Niall? Ne titkold, tudom, hogy van valami, hallani a hangodon.
- Alice, szeretnék veled beszélni. És szerintem te tudod, hogy miről. Tíz percre be tudok ugrani, de tovább nem.
Nemsokára meg is jött és nem csak a hangja volt fáradt de a kinézete is.
- Alice. El kell mondjak neked valamit.
- Niall, mi olyan fontos, hogy nem is alszol miatta?
Láttam, hogy könnybe szöktek a szemei és lehajtja a fejét.
- Azt hiszem, hazudtam.
- Tessék? - kérdeztem meglepve. - De miről?
Sóhajtott egyet, majd belekezdett a mondókájába.
- Nem miattad jöttem vissza. Vagyis részben igen, de azért, hogy kiderítsem, igaz-e , amit El mondott.
El sem kell titkolnom már, hogy mikor Harry először hagyott ott téged, már akkor is gyengéd szálak fűztek hozzád. Szóval mikor idejöttem és megtudtam, hogy itt vagy egyedül, kihasználtam az alkalmat, felhívtam a fiúkat, és elmondtam nekik, hogy Eleanor igazat mondott, hogy te tényleg leléptél és én hazarepülök. Azt gondoltam, így semmi és senki nem állhat közénk, simán kibeszélem, hogy nincs gép, és addig veled maradok. De rettenetes lelkiismeret furdalásom van. Már csak azért is, mert a fiúk egyre sűrűbben hívnak, hogy mikor megyek ténylegesen vissza. Azt hiszem gyanítanak valamit. És valljuk be, a mi életünk sem jó így. Látszik rajtad, hogy minden pillanatban Harry után vágyódsz.
- Engem ebből hagyj ki most! Ne magyarázz bele - mondtam nyugodtan, holott annyira mérges voltam, hogy fel tudtam voltna borítani az éjjeliszekrényt. - Nem szeretsz, és ezt akarod elmondani. Amikor megkaptál rájöttél, hogy nem is igazán azt kaptad, amire vágytál. Én ezt elfogadom. De az, hogy te is benne voltál abban, hogy Harry ne tudjon semmiről, hogy tönkreteszed mindkettőnk életét, holott jól tudod, hogy egymásra vágyunk. Nem, Niall, erre nem tudok mit mondani. Menj vissza Amerikába, és ne is beszéljünk erről többet.
- Alice...sajná..
- Tudom - vágtam a szavába. Nem akartam hallani, ahogy kimondja. - Az a legjobb, ha már most nézel gépet, és elmész.
Itt szomorúan felnevetett.
- Két hétre előremenőleg nincs hely egyik gépen sem.
Sajnáltam, de mérges is voltam rá egyszerre. Nem akartam vele beszélni. Mindennél jobban akartam Harryt. Ha megtudja, hogy a körülötte lévő emberek átvágták, csalódott lesz.
Abban a pillanatban eszméltem rá, hogy talán nem magamat csak kellene ostoroznom, amiatt, hogy ide jutottunk.
- Nem tudok mit mondani Niall. Bérelj egy szobát egy hotelban, pénzed úgyis van elég, vagy esetleg...esetleg elmehetnél autóval.
Erre felkapta a fejét.
- Lehetetlenség - rázta meg a fejét.
Akkor nem tudom..akartam mondani, de nem tettem.
- Ne mondj Harrynek semmit! - szólaltam meg hirtelen.
- Tessék? - nézett rám kérdően.
- Jól hallottad, ne mondj Harrynek egy szót se! Ha megtudja, hogy átvertétek mérhetetlenül csalódott lesz. Engem könnyebb lesz elfelejtenie Niall. De a karrieretekbe kerülhet, ha veled veszik össze. Nem. Nem hagyom! Ígérd meg Niall, hogy nem mondasz neki semmit! Ígérd meg nekem! - felemeltem a hangomat.
Rám nézett és azt hiszem, értette, mire gondolok. Bólintott.
- Ígérem.
Három hét telt el azóta, hogy Mary elment a levéllel és semmi hír nincs róla. Aggódtam. Sokszor csörgettem a telefonján, de nem vette fel.
Végülis, úgyis mindegy már. Hiszen a levélben megírtam neki, hogy lehetséges, mire elolvassa én nem élek.
Van idő.
Csak az volt a baj, hogy engem maga Mary is aggasztott. Hol lehet? Azt mondta, hív, ha kint van Amerikábam. De nem tette és belőle nem nézem ki azt, hogy átver.
Ahogy teltek a hetek, az én hasam kicsiből óriási lett, Melodie a hetedik hónapját töltötte el a hasamban, és eléggé lefárasztott. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy óvni tudjam, és az orvosok szerint túl keveset eszem. De a kislányom még mindig egészséges, és ez a lényeg. Amíg az ő állapota nem rosszabbodik, addig nincs baj.
Esténként úgy aludtam el, hogy a hasamat simogatva énekeltem neki, és éreztem, ahogy mocorog és rugdalózik. Nem volt kellemetlen, sőt, hihetetlen élmény. Biztos voltam benne, hogy Melodie a legjobb ember az életemben.
Másnap reggel váratlan látogató jött el hozzám. Nem ismertem a lányt, de nagyon szép volt.
- Alice Halkins? - kérdezte.
Bólintottam, majd kezet fogtam vele.
- Liza Ewart vagyok. Mary húga.
Lefagyott az arcomról a mosoly. Rögtön a legrosszabbra gondoltam.
- Ülj le kérlek - mondta nekem egy sóhaj kíséretében.
Mikor megtettem, még egyet sóhajtott és az arca komollyá vált.
- A nővérem meghalt. Pont az utazása előtt. Ne neheztelj rám kérlek, hogy nem jöttem előbb, de csak most volt erőm. Kérte, hogy hozzam neked ezt vissza, és hogy ezt is adjam oda.
Elővette a zsebéből a levelet, és Marynek azt a kendőjét, ami akkor volt rajta, mikor nálam volt.
Nem tudtam sírni. Szinte fel sem fogtam, hogy mi történt.
- Köszönöm - mondtam, majd felnéztem a lány gyönyörű és tiszta tekintetére.
- Nem is maradok tovább - mondta. Sietnem kell. Itt van a londoni temetőben, ha meg akarnád nézni.
És már el is indult ki az ajtón.
- Részvétem! - szóltam utánna. Halvány mosollyal bólintott, majd kiment az ajtón.
Az utolsó esélyem is elszállt. Az utolsó nyitott kapu is bezárult előttem.
Egy maradt még, ami nagyon nehéz és nagyon kockázatos. De Mary szavai még mindig visszhangoztak a fejemben.
" Nálatok jobb párt nehezen találni" ezt mondta és igaza volt. Lassan és nyugodtan összepakoltam minden cuccomat.
A temetőben álltam Mary sírja előtt, ami még friss volt, márvánnyal sem volt még letakarva, csak a kis földkupac jelezte hogy nem rég temették el.
- Mary, köszönöm, hogy eszembe juttattad, mennyit jelent nekem.
Egy könycseppet is elejtettem érte, majd feljebb húztam a vállamon a hátizsákom szárát, a fejemre kötöttem a rámhagyott kendőt és elindultam.
Nem tudtam még, milyen módon jutok el Amerikába.
De meg kellett tennem.
2012. augusztus 13., hétfő
2012. augusztus 11., szombat
Megkaptam a 10. és a 11. díjamat is :)
Az elsőt köszönöm: Destiny Hope Parker-nak :) hálás vagyok érte! :)
Most megint kiírok 11 dolgot magamról. :)
1. Egész életemben olyan életre vágytam mint a Szex és New York főhőseié.
2. Igyekszem meg is valósítani őket.
3. Rühellem ha valaki a facebook idézetek szabályai szerint próbál élni, mintha valami törvények lennének.
4. A lovam halálra rettenetesen megviselt, ez volt életem legroszabb időszaka.
5. Imádom a kutyámat!
6. Néha direkt azért mondom, hogy nem fázom, hogy "menőnek" tűnjek, pedig majd megfagyok :D
7. 4 nyelven beszélek :)
8. A zene a mindenem, de én nem hallgatom, hanem csinálom.
9. Sokan nem tudják, de rengeteg számot írtam már.
10. És sosem vagyok velük megelégedve, de olyan jó kitalálni őket.
11. Mindennap megfogadom, hogy jobb ember leszek, de sosem jön össze.
És a kérdések:
1. Ki a példaképed? Palvin Barbi és JB.
2. Hogyan találtad ki, hogy pont ez lesz a blogba? Nem tudom, csak úgy jött. Részről részre.
3. Melyik szereplőd lennél legszívesebben? Egyik sem, mert semelyiket sem magamról mintázom. Én nem ezt tenném a helyükben. De ők ezt teszik, ezért is van, hogy néha úgy érzem, nem én irányítom a szereplőimet, hanem ők engem. :)
4. Mi a hobbid, az íráson kívül? Rengeteg van, zenélek, olvasok, filmet nézek :)
5. Ha egy napra a kedvenc hírességeddel lehetnél, mit csinálnátok? Ki lenne az? Tudom, hogy itt most a fiúkat kellene mondanom, de nem teszem. Valószínüleg órákig beszélgetnék Justinnal ( igen a Bieberrel :) , Istenről, és hogy szerinte vannak-e véletlenek, vagy minden okkal történik-e.. :)
6. Miért pont ő a történeted férfi/ női főszereplője? Harryt, ecc pecc kimehetsz-szel választottam ki, Alicet pedig csak úgy megálmodtam :)
7. Mit tervezel a jövőre nézve? Nem tervezek, mert eddig mindig belebuktam a dolgokba. Majd jön, ami jön.
8. Mi az álmod? Eljutni olyan tájakra, ahol még csak kevesen jártak :)
9. Ha azt tehetnéd amit csak akarnál korlátok nélkül, mi lenne az? Hát, azt tenném ami éppen eszembe jut :D
10. Mi a kedvenc filmed/ sorozatod? Filmem rengeteg van, sorozat terén pedig bajban vagyok, mert nem sokat nézek, de a Vámpírnaplókat nagyon szeretem :)
11. Ki a kedvenc szereplőd a saját történetedben és miért? Nincs kedvencem. Ha kívülről nézem őket, egyik sem lenne túl szimpatikus. De jelen pillanatban talán a kissé még jelentéktelennek tűnő Mary, aki fontos szerepet tölt majd be Alice életében.
Hát ennyi az első! :) Köszönöm mégegyszer! :)
Második: Köszönöm: Barbi1D♥ -nak ::)
Nos 11 dolog megvolt :)
Kérdéseid:
1. Miért kezdtél el írni? Unatkoztam, és lekötötte a figyelmemet.
2. Kedvenc One Direction szám? I want
3. Mi leszel ha nagy leszel?:D Nem tudom :D felnőtt :D
4. Van mostani kedvenc számod? Sok van, mindent imádok, amit csak meghallok :)
5. Ha kívánhatnál hármat, mi lenne az? Mindenki legyen egészséges! Ne legyenek ítélkezések a földön! És a harmadik, hogy Dzsini mostantól legyen szabad :)
6. Ha mentor lehetnél az X-faktorban kiket karolnál fel?:) Nem vagyok mentor, és nem is leszek soha, nem tudom megmondani, de azt jól tették, hogy a fiúkat összehozták :) Simon, szeretünk :)
7.Mióta vagy Directioner? mióta kell :)
8. Kedvenc énekes/énekesnőd? Adele, a fiúk, Justin... Niki Minaj.. Imádok mindenkit :)
9. Kedvenc szín? Szivárvány :)
10.Vannak kedvenc blogjaid? Nem szoktam olvasni, mert nem volt rá alkalmam de most megint elkezdem, ha lesz időm :)
11. Ha 1 napra belebújhatnál egy híresség bőrébe, ki lenne az? Palvin Barbi :)
Ennyit mára :) Hálás vagyok megint! Köszönöm :)
1. Egész életemben olyan életre vágytam mint a Szex és New York főhőseié.
2. Igyekszem meg is valósítani őket.
3. Rühellem ha valaki a facebook idézetek szabályai szerint próbál élni, mintha valami törvények lennének.
4. A lovam halálra rettenetesen megviselt, ez volt életem legroszabb időszaka.
5. Imádom a kutyámat!
6. Néha direkt azért mondom, hogy nem fázom, hogy "menőnek" tűnjek, pedig majd megfagyok :D
7. 4 nyelven beszélek :)
8. A zene a mindenem, de én nem hallgatom, hanem csinálom.
9. Sokan nem tudják, de rengeteg számot írtam már.
10. És sosem vagyok velük megelégedve, de olyan jó kitalálni őket.
11. Mindennap megfogadom, hogy jobb ember leszek, de sosem jön össze.
És a kérdések:
1. Ki a példaképed? Palvin Barbi és JB.
2. Hogyan találtad ki, hogy pont ez lesz a blogba? Nem tudom, csak úgy jött. Részről részre.
3. Melyik szereplőd lennél legszívesebben? Egyik sem, mert semelyiket sem magamról mintázom. Én nem ezt tenném a helyükben. De ők ezt teszik, ezért is van, hogy néha úgy érzem, nem én irányítom a szereplőimet, hanem ők engem. :)
4. Mi a hobbid, az íráson kívül? Rengeteg van, zenélek, olvasok, filmet nézek :)
5. Ha egy napra a kedvenc hírességeddel lehetnél, mit csinálnátok? Ki lenne az? Tudom, hogy itt most a fiúkat kellene mondanom, de nem teszem. Valószínüleg órákig beszélgetnék Justinnal ( igen a Bieberrel :) , Istenről, és hogy szerinte vannak-e véletlenek, vagy minden okkal történik-e.. :)
6. Miért pont ő a történeted férfi/ női főszereplője? Harryt, ecc pecc kimehetsz-szel választottam ki, Alicet pedig csak úgy megálmodtam :)
7. Mit tervezel a jövőre nézve? Nem tervezek, mert eddig mindig belebuktam a dolgokba. Majd jön, ami jön.
8. Mi az álmod? Eljutni olyan tájakra, ahol még csak kevesen jártak :)
9. Ha azt tehetnéd amit csak akarnál korlátok nélkül, mi lenne az? Hát, azt tenném ami éppen eszembe jut :D
10. Mi a kedvenc filmed/ sorozatod? Filmem rengeteg van, sorozat terén pedig bajban vagyok, mert nem sokat nézek, de a Vámpírnaplókat nagyon szeretem :)
11. Ki a kedvenc szereplőd a saját történetedben és miért? Nincs kedvencem. Ha kívülről nézem őket, egyik sem lenne túl szimpatikus. De jelen pillanatban talán a kissé még jelentéktelennek tűnő Mary, aki fontos szerepet tölt majd be Alice életében.
Hát ennyi az első! :) Köszönöm mégegyszer! :)
Második: Köszönöm: Barbi1D♥ -nak ::)
Nos 11 dolog megvolt :)
Kérdéseid:
1. Miért kezdtél el írni? Unatkoztam, és lekötötte a figyelmemet.
2. Kedvenc One Direction szám? I want
3. Mi leszel ha nagy leszel?:D Nem tudom :D felnőtt :D
4. Van mostani kedvenc számod? Sok van, mindent imádok, amit csak meghallok :)
5. Ha kívánhatnál hármat, mi lenne az? Mindenki legyen egészséges! Ne legyenek ítélkezések a földön! És a harmadik, hogy Dzsini mostantól legyen szabad :)
6. Ha mentor lehetnél az X-faktorban kiket karolnál fel?:) Nem vagyok mentor, és nem is leszek soha, nem tudom megmondani, de azt jól tették, hogy a fiúkat összehozták :) Simon, szeretünk :)
7.Mióta vagy Directioner? mióta kell :)
8. Kedvenc énekes/énekesnőd? Adele, a fiúk, Justin... Niki Minaj.. Imádok mindenkit :)
9. Kedvenc szín? Szivárvány :)
10.Vannak kedvenc blogjaid? Nem szoktam olvasni, mert nem volt rá alkalmam de most megint elkezdem, ha lesz időm :)
11. Ha 1 napra belebújhatnál egy híresség bőrébe, ki lenne az? Palvin Barbi :)
Ennyit mára :) Hálás vagyok megint! Köszönöm :)
2012. augusztus 10., péntek
I just can't belive it!
Szóval..
Amíg nem voltam, addig hirtelen megleptek 8 díjjal is, ami azt jelenti, hogy immáron 9 díjjal rendelkezem amit szívből köszönök!!!
Köszönöm, hogy ennyi kihagyás után nem veszítettem el az olvasóimat, és még mindig jönnek a kommentek!
Nem teszem ki egyenként mind a nyolcat, szóval egyszerre lerendezem az egészet :)
Ezt köszönöm Viktória Katalin Varga-nak :)
Tehát a 11 dolog:
1. Angliában élek és nem is tervezek visszaköltözni Magyarországra.
2. Ennek ellenére az Olimpián a Magyaroknak szurkolok ( Ria-ria Hungária! ♥)
3. Oda vagyok az Olimpiáért!
4. Példaképem Palvin Barbi:)
5. Egyszer szeretnék író lenni ( bár ez nem biztos, hogy összejön)
6. Imádom Justin Biebert, szerintem az egyik legkiválóbb előadó egész Amerikában, és a legtöbbet ő tette le az asztalra, miközben megmaradt önmaga.
7. hiszek Istenben ( lehet hogy hülyeség, de így van)
8. Csak kevés igaz barátom van és még csak nem is ismerem őket ( majd idővel remélem rájuk találok)
9. Voltam már halálközeli állapotban, és tudom milyen ha valaki élet-halál között szenved ( és ilyenkor meghalni jobban akar az ember mint élni)
10. A blogom nem rólam szól, és csak fikarcnyi igazságalapja van. A legtöbb fejezet a saját képzeletem szüleménye.
11. Imádom minden olvasómat!! :)
Kérdésekre a válaszok :):
Sportolsz-e? Igen, hobbikosarazok és nagyon vonz a baseball is. Kicsinek szinkronúsztam, de egy műtét miatt abba kellet hagynom. Ja és röpizni is nagyon szeretek.
Ki a példaképed? Palvin Barbara és Justin Bieber, na meg az összes magyar olimpiai helyezett. :)
Jellemezd magad! Mindig önmagam maradok és csak akkor vagyok boldog, ha tudom, hogy az amit a körülöttem lévők ismernek 100%-ig Kaszás Csenge ( ja mert ez a nevem :D)
Szerinted mi a rossz tulajdonságod. Rettentően lusta vagyok, de mért is baj ez? Képzeljétek el, hogy háború van és senkinek nincs kedve elmenni harcolni :)
Ha kívánhatnál valamit,mi lenne az? Hogy láthatatlanná tudjak válni. Nagyon szeretem figyelni az embereket, és szerintem ez sokakat zavar.
Szereted a focit? soha nem tudtam még csak a labdába se belerúgni rendesen, de néha megnézem.
Ki a kedvenc focistád? a Ronaldinhó! Imádom a nyári szünetet a fogai között! Meg szeretem a C. Ronaldot is
Van valami hobbid? Írok. meg szeretem a színházat. Nem csak nézni, játszani is :)
Mit csinálnál,ha megtudnád,hogy anyukádék szülinapodra egy One Direction VIP jeggyel ajándékoznak meg? Ez milyen kérdés? :D hát elmennék rá :) miután jól összepuszilgattam őket :)
Álom pasi? nincs és soha nem is lesz. de Harry Stylest elfogadnám bármikor :)
A barátaid tudják,hogy blogot írsz? Igen, de totál hidegen hagyja őket.
Itt most az jönne, hogy adjam tovább alakinek, de mivel az utóbbi hónapokban nem igen volt alkalmam hogy bármit is olvassak, ehhez nem tudok hozzászólni. Majd idővel megígérem! :)
Nos, ebből van még egy: Ezt Mrs. Horannak köszönöm szívből :) A 11 dolog ugyanaz de a kérdéseidre természetesen válaszolok! :)
1. Kedvenc könyved? Michael Morporgo: Kensuke Királysága, Harry Potter 1-7., és egy német könyv a címe: A könyvtolvaj
2. Milyen zenéket hallgatsz? szó szerint mindent.
3. Mióta vagy Directioner? 2010 óta. Amióta annak kell lenni :)
4. Ki a kedvenced az 1Dből? Harry, Louis, Niall, Liam, Zayn :) lehet választani? :)
5. Sportolsz-e valamit? Egyel feljebb megírtam :) de hozzáteszem, hogy táncoltam is, de azt is abbahagytam egy bokasérülés miatt.
6. Van testvéred? Ha igen akkor fiú/lány? Egy fiú és egy lány :)
7. Mióta írsz blogot? Elfelejtettem..:D két és fél, három hónapja, de lehet, hogy több.
8. Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz írni? Unatkoztam... és kipattant a fejemből ez.
9. Álom pasid? nincs.
10. Kedvenc film? Rengeteg van abból. Igazábol szerelem, Never say never, Számkivetett, meg a magyar filmek, azokat imádom.
11. Van legjobb barátnőd? Van, de nem az. Ez bonyolult. Nem minden esetben igaz. :)
Éééés megint kaptam egy ilyet. :D Ezt most Annie♥-nek köszönöm!! :) Imádlak téged!
11 dolog megvolt, a kérdések pedig:
1.-Mi a legnagyobb álmod? Kicsiket álmodom, hogy ne essek nagyot pofára, ha valami nem sikerül :) Mondhatni lécenként mászom a létrán felfelé.
2.-Mit sportolsz? Leírtam fentebb :D
3.-Hova szeretnél eljutni életed során?Bárhová a világon. Mindenhová! a Route 66-on szeretnék végigmenni Amerikában. Ezt mindenképpen. De komolyan mindenhová.
4.-Mit szeretnél csinálni ha oda kerül a sor,hogy dolgozni kell?(szokásos: mi leszel ha nagy leszel :D?) Minden érdekel a politikán és a irodai munkán kívül. Nem tudom. Talán forgatókönyvíró. ebben gondolkodom most és a tanulmányaimat is itt folytatom :)
5.-Szeretsz olvasni? Imádok :)
6.-Ki a példaképed? Palvin Barbi, JB.
7.-Hány blogot olvasol összesen? Most sehányat. Nem volt rá, időm, de megint elkezdem.
8.-Hány blogot írsz összesen? teljes erőbaedobással csak ezt az egyet :)
9.-És mennyit szeretnél írni összesen :D? még egyet biztosan :)
10.-Kedvenc szín? Szivárváááááááány :)
11.Honnan jött az Írás ötlet?/Miért kezdtél el írni? Unatkoztam. pf:D tényleg :)
ÉÉs MEGINT egy ugyanilyen :D Hihetetlen! Ezt köszönöm: http://yourmusictouchme.blogspot.hu/ ez a blogod, de a nevedet nem látom! :o
11 dolog megvolt.
Kérdésekre válaszok:
Várjunk. Te nem is tettél fel..:D na mindegy :)
És mégegy ilyen :) Ezt köszönöm: Tündii. Arucknecht -nek :)
11 dolog megvolt
Kérdések-válaszok:)
1. Sportolsz-e? Igen.
2. Mióta írod a blogod? Már nem emlékszem.. 2 és fél 3 hónapja...
3. Ki a kedvenced a One Directionből? az az öt helyes...tudjátok :)
4. Kedvenc filmed? Rengeteg van. Ízek Imák Szerelmek, Igazából szerelem... minden!!!!! :)
5. Kedvenc színész? Julia Roberts, Hugh Grant, Tom Hanks... stb
6. Mit csinálnál ha egyszer találnál egy borítékot benne egy 1D jeggyel? Elmennék a koncertre.
7. Miért kezdtél el blogot írni? Unatkoztam..
8. Meg vagy elégedve önmagaddal? Nem mindig, de akkor nem is lennék önmagam.
9. Mindig van ihlet a blogodhoz? Jó kérdés. :) szerintem amiből én írok, az nem ihlet. Elkezdem, és befejezem.
10. Szereted a rockot? Igen :)
11. Gondolkoztál már azon, hogy elköltözöl valahová külföldre? Külföldön élek, szóval azon gondolkodom, hogy miért is tettem :) a választ már majdnem megtaláltam :)
A következő egy kicsit más, ezt köszönöm : dreamrebelgirl-nek! :)
nem írok 10-et, mert az elején ott van a 11 :) Köszönöm mégegyszer!:)
És újra: Köszönöm :) : http://iwannaasaveyourhearttonight.blogspot.hu/2012/08/dij.html ez a blogod, a neved nem tudom :/
És az utolsó! :) Köszönöm Etusnak! Imádlak!!! :)
Köszönöm mindenkinek még egyszer! Imádlak titeket!
Vééége :)
Amíg nem voltam, addig hirtelen megleptek 8 díjjal is, ami azt jelenti, hogy immáron 9 díjjal rendelkezem amit szívből köszönök!!!
Köszönöm, hogy ennyi kihagyás után nem veszítettem el az olvasóimat, és még mindig jönnek a kommentek!
Nem teszem ki egyenként mind a nyolcat, szóval egyszerre lerendezem az egészet :)
Ezt köszönöm Viktória Katalin Varga-nak :)
Tehát a 11 dolog:
1. Angliában élek és nem is tervezek visszaköltözni Magyarországra.
2. Ennek ellenére az Olimpián a Magyaroknak szurkolok ( Ria-ria Hungária! ♥)
3. Oda vagyok az Olimpiáért!
4. Példaképem Palvin Barbi:)
5. Egyszer szeretnék író lenni ( bár ez nem biztos, hogy összejön)
6. Imádom Justin Biebert, szerintem az egyik legkiválóbb előadó egész Amerikában, és a legtöbbet ő tette le az asztalra, miközben megmaradt önmaga.
7. hiszek Istenben ( lehet hogy hülyeség, de így van)
8. Csak kevés igaz barátom van és még csak nem is ismerem őket ( majd idővel remélem rájuk találok)
9. Voltam már halálközeli állapotban, és tudom milyen ha valaki élet-halál között szenved ( és ilyenkor meghalni jobban akar az ember mint élni)
10. A blogom nem rólam szól, és csak fikarcnyi igazságalapja van. A legtöbb fejezet a saját képzeletem szüleménye.
11. Imádom minden olvasómat!! :)
Kérdésekre a válaszok :):
Sportolsz-e? Igen, hobbikosarazok és nagyon vonz a baseball is. Kicsinek szinkronúsztam, de egy műtét miatt abba kellet hagynom. Ja és röpizni is nagyon szeretek.
Ki a példaképed? Palvin Barbara és Justin Bieber, na meg az összes magyar olimpiai helyezett. :)
Jellemezd magad! Mindig önmagam maradok és csak akkor vagyok boldog, ha tudom, hogy az amit a körülöttem lévők ismernek 100%-ig Kaszás Csenge ( ja mert ez a nevem :D)
Szerinted mi a rossz tulajdonságod. Rettentően lusta vagyok, de mért is baj ez? Képzeljétek el, hogy háború van és senkinek nincs kedve elmenni harcolni :)
Ha kívánhatnál valamit,mi lenne az? Hogy láthatatlanná tudjak válni. Nagyon szeretem figyelni az embereket, és szerintem ez sokakat zavar.
Szereted a focit? soha nem tudtam még csak a labdába se belerúgni rendesen, de néha megnézem.
Ki a kedvenc focistád? a Ronaldinhó! Imádom a nyári szünetet a fogai között! Meg szeretem a C. Ronaldot is
Van valami hobbid? Írok. meg szeretem a színházat. Nem csak nézni, játszani is :)
Mit csinálnál,ha megtudnád,hogy anyukádék szülinapodra egy One Direction VIP jeggyel ajándékoznak meg? Ez milyen kérdés? :D hát elmennék rá :) miután jól összepuszilgattam őket :)
Álom pasi? nincs és soha nem is lesz. de Harry Stylest elfogadnám bármikor :)
A barátaid tudják,hogy blogot írsz? Igen, de totál hidegen hagyja őket.
Itt most az jönne, hogy adjam tovább alakinek, de mivel az utóbbi hónapokban nem igen volt alkalmam hogy bármit is olvassak, ehhez nem tudok hozzászólni. Majd idővel megígérem! :)
Nos, ebből van még egy: Ezt Mrs. Horannak köszönöm szívből :) A 11 dolog ugyanaz de a kérdéseidre természetesen válaszolok! :)
2. Milyen zenéket hallgatsz? szó szerint mindent.
3. Mióta vagy Directioner? 2010 óta. Amióta annak kell lenni :)
4. Ki a kedvenced az 1Dből? Harry, Louis, Niall, Liam, Zayn :) lehet választani? :)
5. Sportolsz-e valamit? Egyel feljebb megírtam :) de hozzáteszem, hogy táncoltam is, de azt is abbahagytam egy bokasérülés miatt.
6. Van testvéred? Ha igen akkor fiú/lány? Egy fiú és egy lány :)
7. Mióta írsz blogot? Elfelejtettem..:D két és fél, három hónapja, de lehet, hogy több.
8. Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz írni? Unatkoztam... és kipattant a fejemből ez.
9. Álom pasid? nincs.
10. Kedvenc film? Rengeteg van abból. Igazábol szerelem, Never say never, Számkivetett, meg a magyar filmek, azokat imádom.
11. Van legjobb barátnőd? Van, de nem az. Ez bonyolult. Nem minden esetben igaz. :)
Éééés megint kaptam egy ilyet. :D Ezt most Annie♥-nek köszönöm!! :) Imádlak téged!
11 dolog megvolt, a kérdések pedig:
1.-Mi a legnagyobb álmod? Kicsiket álmodom, hogy ne essek nagyot pofára, ha valami nem sikerül :) Mondhatni lécenként mászom a létrán felfelé.
2.-Mit sportolsz? Leírtam fentebb :D
3.-Hova szeretnél eljutni életed során?Bárhová a világon. Mindenhová! a Route 66-on szeretnék végigmenni Amerikában. Ezt mindenképpen. De komolyan mindenhová.
4.-Mit szeretnél csinálni ha oda kerül a sor,hogy dolgozni kell?(szokásos: mi leszel ha nagy leszel :D?) Minden érdekel a politikán és a irodai munkán kívül. Nem tudom. Talán forgatókönyvíró. ebben gondolkodom most és a tanulmányaimat is itt folytatom :)
5.-Szeretsz olvasni? Imádok :)
6.-Ki a példaképed? Palvin Barbi, JB.
7.-Hány blogot olvasol összesen? Most sehányat. Nem volt rá, időm, de megint elkezdem.
8.-Hány blogot írsz összesen? teljes erőbaedobással csak ezt az egyet :)
9.-És mennyit szeretnél írni összesen :D? még egyet biztosan :)
10.-Kedvenc szín? Szivárváááááááány :)
11.Honnan jött az Írás ötlet?/Miért kezdtél el írni? Unatkoztam. pf:D tényleg :)
ÉÉs MEGINT egy ugyanilyen :D Hihetetlen! Ezt köszönöm: http://yourmusictouchme.blogspot.hu/ ez a blogod, de a nevedet nem látom! :o
11 dolog megvolt.
Kérdésekre válaszok:
Várjunk. Te nem is tettél fel..:D na mindegy :)
És mégegy ilyen :) Ezt köszönöm: Tündii. Arucknecht -nek :)
11 dolog megvolt
Kérdések-válaszok:)
1. Sportolsz-e? Igen.
2. Mióta írod a blogod? Már nem emlékszem.. 2 és fél 3 hónapja...
3. Ki a kedvenced a One Directionből? az az öt helyes...tudjátok :)
4. Kedvenc filmed? Rengeteg van. Ízek Imák Szerelmek, Igazából szerelem... minden!!!!! :)
5. Kedvenc színész? Julia Roberts, Hugh Grant, Tom Hanks... stb
6. Mit csinálnál ha egyszer találnál egy borítékot benne egy 1D jeggyel? Elmennék a koncertre.
7. Miért kezdtél el blogot írni? Unatkoztam..
8. Meg vagy elégedve önmagaddal? Nem mindig, de akkor nem is lennék önmagam.
9. Mindig van ihlet a blogodhoz? Jó kérdés. :) szerintem amiből én írok, az nem ihlet. Elkezdem, és befejezem.
10. Szereted a rockot? Igen :)
11. Gondolkoztál már azon, hogy elköltözöl valahová külföldre? Külföldön élek, szóval azon gondolkodom, hogy miért is tettem :) a választ már majdnem megtaláltam :)
A következő egy kicsit más, ezt köszönöm : dreamrebelgirl-nek! :)
nem írok 10-et, mert az elején ott van a 11 :) Köszönöm mégegyszer!:)
És újra: Köszönöm :) : http://iwannaasaveyourhearttonight.blogspot.hu/2012/08/dij.html ez a blogod, a neved nem tudom :/
És az utolsó! :) Köszönöm Etusnak! Imádlak!!! :)
Köszönöm mindenkinek még egyszer! Imádlak titeket!
Vééége :)
2012. augusztus 9., csütörtök
32. fejezet
- Kislányom, tudod, hogy a legjobbat akarom neked, tudod, hogy mindig is azt akartam, de megmondom, ha valami nem tetszik, és ez sajnos egy olyan dolog.
Anyám vagy nem tudta, vagy nem akarta megérteni, hogy mit érzek, vagy mire gondolok, mert egyre jobban rázta a fejét a történet hallatán.
Sajnos sok helyen kicsit megakadtam a mesélésében, mert magam sem tudtam, hogy ezt azt vajon miért is tettem, és miért pont úgy tettem, ahogy tettem, ezzel nem állt bennem rendesen össze amit mondani akartam. Úgy gondolom, ezt érezni lehet. És azt csak én tudom, mit érzek. Talán szerelmet Niall iránt, de egy sokkal különlegesebb és mélyebb dolgot Harry iránt. Talán kifejezni sem lehet, talán csak velem történik ez.
A lényeg az, ahogy szeretni akartam valakit, és kötődni hozzá, az életem végén pedig lehet, hogy mindegy, ki ez az ember, itt viszont jött Melodie, kire lesz bízva, ha nem élem túl?
Problémák, problémák hátán és én nem tudom megoldani őket. Életemben először. Rengeteg ember boldogtalan most miattam, rengeteg ember gyűlöli magát, és ez kihozza belőlem, hogy az egyetlen dolog, amit én nem utálok saját magamban, az a gyerekem. Jó életet szeretnék neki. Nem olyat, mint amilyen az enyém volt, szeretném, ha lenne egy támasza, ha lenne egy ember, aki törődik vele és akire számíthat.
- Anya..- ez volt az első alkalom, hogy anyának szólítottam. - Segítened kell!
- Én megpróbálok, de nem lesz könnyű, ahogy eddig sem volt az, de azon leszek. Megteszem ami tőlem telik. - ölelt át könnyes szemmel, és én visszaöleltem, és éreztem, hogy jó a karjaiban lenni.
Niall minden nap eljött és minden nap egyre jobban belegabalyodtam a dolgokba, de jól esett, hogy ott volt, hogy fogta a kezemet, hogy nem érezte kínosan magát mikor a második kemót is megkaptam. A kezelés egyre és egyre szörnyűbb lett.
És megkezdődött az a fajta tünet, ami után ha akartam sem tudtam volna letagadni, hogy beteg vagyok, sőt azt sem, hogy mi bajom van.
Egyik este vettem észre, tusolás közben, hogy csomókban hullik a hajam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar elkezdődik, de sajnos szembe kellett néznem a ténnyel, hogy soha többet nem fogok úgy kinézni, ahogy szeretnék. Sokat sírtam, rengeteget, és sajnáltam Niallt mikor csak ült mellettem és nem tudta mit csináljon, hiszen, annyit vígasztalt és én annyiszor nem lettem jobban tőle.
Emiatt is rettenetesen nagy lelkiismeret furdalásom volt. Szeretem Niallt, szeretem a csókjait, sőt, szeretem, mikor kicsit több történik egy csóknál ( ez még régebben történt, nem hinném, hogy bárkinek is lenne gusztusa hozzám most, csomókban hulló hajjal, karikás szemekkel és gebesoványan.) és őt magát is szerettem, mégis, ha azt mondtam volna, hogy nekem ő kell, nem csak nekik, de magamnak is hazudok. Kihasználtam. És szörnyen éreztem magam. Ha pedig megmondtam volna neki, hogy igazából mit érzek, nemhogy nem értette volna, de biztosan nagyon meg is haragszik.
Fene vinné el az önzőségemet. Az egész életemet tönkretettem. És nincs időm helyrehozni.
Ha lenne, valószínüleg nem tudnám, az egyetlen dolog, amit tehetnék, hogy mindenkitől bocsánatot kérnék...
Ekkor jutott eszembe az ötlet.
Hiszen ő levelet írt nekem. Talán megpróbálhatom. Biztos rosszul érinti , hogy noha ő személyesen írt nekem mindig, én anyámmal válaszoltattam neki. Fordított esetben nekem is nagyon rossz lett volna.
- Niall, hoznál nekem egy pohár vizet? - kérdeztem fáradt hangon, hiszen éppen most fejezték be a kezelést.
- Persze, hogyne! - kicsit el volt szenderedve, de amint meghallotta a hangomat rögtön ugrott. Feltápászkodott a fotelből, és elindult. Reméltem, hogy nem jön hamar vissza.
Kevés időm volt. Megnyomtam a nővér hívógombját, szerencsére gyorsan jött, és kértem tőle papírt és valami tollat.
Össze kellett szednem minden gondolatomat, hiszen eszembe jutott: mi történik, ha soha többet nem látom, mielőtt meghalok? Hogy mondom el az érzéseimet, ha nem hajlandó velem szóba állni?
Meg kellett tudnia.
Harry
Ha ezt olvasod, én valószínüleg már nem élek, de ha mégis, meg kell tudnod, hogy én nem kérlek rá, hogy megkeress, az a te jogod, és a te döntésed.
De szeretném, ha a következőket tudnád.
Megkezdték nálam a kemót, de Melodie egészséges ami azt jelenti, hogy van esélye a túlélésre, nekem viszont már alig. Ezért is írtam az elején, amit írtam.
Kérlek, keresd meg. Nem szeretném, ha szülő nélkül kellene leélnie az életét, és te azt mondtad még annó, hogy vállalod érte a felelősséget. Kérlek Harry! Szüksége van rád, ahogy nekem is, de azt hiszem teljesen elvesztettelek már.
A második dolog, hogy ne haragudj senkire aki hazudott neked, mert csak a legjobbat akarták. Talán még nem tudod, de nem jöttem össze senkivel. Nem léptem le sehova. Eleanor és Niall talán ezt mondják neked, de nem így van. Kérlek, tényleg ne haragudj rájuk! Nem akarnál látni most. Ők ettől akarnak téged megóvni. Hogy ne láss így. Szörnyű állapotban vagyok.
A harmadik, hogy Niall és én...szóval... az hiszem kialakult köztünk valami, ami két oldalú, talán nem helyes, hogy elmondom, de szeretném, ha tudnád. Itt van most velem, ápol, ahogy mindig is tette.
Minden erőfeszítésemmel próbálok veled kapcsolatba lépni és elmondani neked, hogy valójában te vagy az akire minden pillanatban vágyom, aki kell nekem. Igen, szeretem Niallt, de talán az igaz és egyetlen szerelem az mindig is te voltál nekem.
Ez a negyedik amit el akartam neked mondani. Hogy szeretlek. Kéne ennél többet ragozni a dolgot? ha akarod elhiszed, ha nem akarod, akkor nem. De minden szavam igaz.
Ne haragudj rám!
Egy biztos, hogy az időt nem tudom visszaforgatni sem megállítani, sőt még lassítani sem. A londoni Royal kórházban vagyok. És itt is maradok életem végéig.
Mint mondtam, nem kérem tőled, hogy gyere ide, csak akartam, hogy tudd mindezt, hogy értesülj arról, mi az igazság.
Mégegyszer csak annyit, hogy szeretlek.
Ha nem élek, de szeretnél megkeresni, kérlek tegyél meg nekem valamit.
Vigyázz Melodie-ra és ha lehet, hetente egyszer hozd el a síromhoz. Vagy mesélj neki rólam. Rosszat, jót mindegy. Mondd el neki, hogy milyennek ismertél meg. Az igazat. Szeretném ha tudná.
Helyettem is mondd meg neki, hogy soha ne adja fel.
És hogy a mama nagyon szereti.
És ha valaha is megkérdezi, hogy neki hol az anyja, mondd neki azt, hogy egy felhőn ülök és igyekszem aranyporral behinteni az életét.
Szeretlek Harry.
Gyorsan összehajtottam a papírt. Az első fele megvan a dolgoknak.
De hogy kapja meg?
Niall? dehogy.
Anyám? már így is sokat kértem tőle.
Senkire nem számíthatok.
Aztán eszembe jutott a lány, aki azon a fogadáson volt ott.
A száma még mindig a táskámban volt. Hogy is hívták? Nem érdekes. Neki kell segítenie.
Szerencsére simán ment, megtaláltam a számát.
Mary Ewart. Ő volt az utolsó reménységem.
- Halló?
- Mary? Alice vagyok.
- Á, szia! Hogy vagy? - kérdezte mosolygós hangon.
- Segítened kell nekem valamiben! Azt mondtad, hogy számíthatok rád. - és elmondtam neki a történetet töviről hegyire. Vagyis csak elhadartam, hiszen tudtam, Niall hamarosan visszaér.
Sokáig hallgatott majd megszólalt.
- Holnap ott vagyok. Intézd el, hogy egyedül legyél. Eljuttatom hozzá a leveledet!
Könnyek szöktek a szemembe, mert felgyúlt a remény, hogy talán újra láthatom Őt még a közeledő halálom előtt.
De mire Niall viszajött, úgy tettem mintha minden rendben lenne, holott a lelkem lángolt. Meg kell mondanom neki az érzéseimet.
Még ha ezzel mindent még jobban el is rontok.
Anyám vagy nem tudta, vagy nem akarta megérteni, hogy mit érzek, vagy mire gondolok, mert egyre jobban rázta a fejét a történet hallatán.
Sajnos sok helyen kicsit megakadtam a mesélésében, mert magam sem tudtam, hogy ezt azt vajon miért is tettem, és miért pont úgy tettem, ahogy tettem, ezzel nem állt bennem rendesen össze amit mondani akartam. Úgy gondolom, ezt érezni lehet. És azt csak én tudom, mit érzek. Talán szerelmet Niall iránt, de egy sokkal különlegesebb és mélyebb dolgot Harry iránt. Talán kifejezni sem lehet, talán csak velem történik ez.
A lényeg az, ahogy szeretni akartam valakit, és kötődni hozzá, az életem végén pedig lehet, hogy mindegy, ki ez az ember, itt viszont jött Melodie, kire lesz bízva, ha nem élem túl?
Problémák, problémák hátán és én nem tudom megoldani őket. Életemben először. Rengeteg ember boldogtalan most miattam, rengeteg ember gyűlöli magát, és ez kihozza belőlem, hogy az egyetlen dolog, amit én nem utálok saját magamban, az a gyerekem. Jó életet szeretnék neki. Nem olyat, mint amilyen az enyém volt, szeretném, ha lenne egy támasza, ha lenne egy ember, aki törődik vele és akire számíthat.
- Anya..- ez volt az első alkalom, hogy anyának szólítottam. - Segítened kell!
- Én megpróbálok, de nem lesz könnyű, ahogy eddig sem volt az, de azon leszek. Megteszem ami tőlem telik. - ölelt át könnyes szemmel, és én visszaöleltem, és éreztem, hogy jó a karjaiban lenni.
Niall minden nap eljött és minden nap egyre jobban belegabalyodtam a dolgokba, de jól esett, hogy ott volt, hogy fogta a kezemet, hogy nem érezte kínosan magát mikor a második kemót is megkaptam. A kezelés egyre és egyre szörnyűbb lett.
És megkezdődött az a fajta tünet, ami után ha akartam sem tudtam volna letagadni, hogy beteg vagyok, sőt azt sem, hogy mi bajom van.
Egyik este vettem észre, tusolás közben, hogy csomókban hullik a hajam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar elkezdődik, de sajnos szembe kellett néznem a ténnyel, hogy soha többet nem fogok úgy kinézni, ahogy szeretnék. Sokat sírtam, rengeteget, és sajnáltam Niallt mikor csak ült mellettem és nem tudta mit csináljon, hiszen, annyit vígasztalt és én annyiszor nem lettem jobban tőle.
Emiatt is rettenetesen nagy lelkiismeret furdalásom volt. Szeretem Niallt, szeretem a csókjait, sőt, szeretem, mikor kicsit több történik egy csóknál ( ez még régebben történt, nem hinném, hogy bárkinek is lenne gusztusa hozzám most, csomókban hulló hajjal, karikás szemekkel és gebesoványan.) és őt magát is szerettem, mégis, ha azt mondtam volna, hogy nekem ő kell, nem csak nekik, de magamnak is hazudok. Kihasználtam. És szörnyen éreztem magam. Ha pedig megmondtam volna neki, hogy igazából mit érzek, nemhogy nem értette volna, de biztosan nagyon meg is haragszik.
Fene vinné el az önzőségemet. Az egész életemet tönkretettem. És nincs időm helyrehozni.
Ha lenne, valószínüleg nem tudnám, az egyetlen dolog, amit tehetnék, hogy mindenkitől bocsánatot kérnék...
Ekkor jutott eszembe az ötlet.
Hiszen ő levelet írt nekem. Talán megpróbálhatom. Biztos rosszul érinti , hogy noha ő személyesen írt nekem mindig, én anyámmal válaszoltattam neki. Fordított esetben nekem is nagyon rossz lett volna.
- Niall, hoznál nekem egy pohár vizet? - kérdeztem fáradt hangon, hiszen éppen most fejezték be a kezelést.
- Persze, hogyne! - kicsit el volt szenderedve, de amint meghallotta a hangomat rögtön ugrott. Feltápászkodott a fotelből, és elindult. Reméltem, hogy nem jön hamar vissza.
Kevés időm volt. Megnyomtam a nővér hívógombját, szerencsére gyorsan jött, és kértem tőle papírt és valami tollat.
Össze kellett szednem minden gondolatomat, hiszen eszembe jutott: mi történik, ha soha többet nem látom, mielőtt meghalok? Hogy mondom el az érzéseimet, ha nem hajlandó velem szóba állni?
Meg kellett tudnia.
Harry
Ha ezt olvasod, én valószínüleg már nem élek, de ha mégis, meg kell tudnod, hogy én nem kérlek rá, hogy megkeress, az a te jogod, és a te döntésed.
De szeretném, ha a következőket tudnád.
Megkezdték nálam a kemót, de Melodie egészséges ami azt jelenti, hogy van esélye a túlélésre, nekem viszont már alig. Ezért is írtam az elején, amit írtam.
Kérlek, keresd meg. Nem szeretném, ha szülő nélkül kellene leélnie az életét, és te azt mondtad még annó, hogy vállalod érte a felelősséget. Kérlek Harry! Szüksége van rád, ahogy nekem is, de azt hiszem teljesen elvesztettelek már.
A második dolog, hogy ne haragudj senkire aki hazudott neked, mert csak a legjobbat akarták. Talán még nem tudod, de nem jöttem össze senkivel. Nem léptem le sehova. Eleanor és Niall talán ezt mondják neked, de nem így van. Kérlek, tényleg ne haragudj rájuk! Nem akarnál látni most. Ők ettől akarnak téged megóvni. Hogy ne láss így. Szörnyű állapotban vagyok.
A harmadik, hogy Niall és én...szóval... az hiszem kialakult köztünk valami, ami két oldalú, talán nem helyes, hogy elmondom, de szeretném, ha tudnád. Itt van most velem, ápol, ahogy mindig is tette.
Minden erőfeszítésemmel próbálok veled kapcsolatba lépni és elmondani neked, hogy valójában te vagy az akire minden pillanatban vágyom, aki kell nekem. Igen, szeretem Niallt, de talán az igaz és egyetlen szerelem az mindig is te voltál nekem.
Ez a negyedik amit el akartam neked mondani. Hogy szeretlek. Kéne ennél többet ragozni a dolgot? ha akarod elhiszed, ha nem akarod, akkor nem. De minden szavam igaz.
Ne haragudj rám!
Egy biztos, hogy az időt nem tudom visszaforgatni sem megállítani, sőt még lassítani sem. A londoni Royal kórházban vagyok. És itt is maradok életem végéig.
Mint mondtam, nem kérem tőled, hogy gyere ide, csak akartam, hogy tudd mindezt, hogy értesülj arról, mi az igazság.
Mégegyszer csak annyit, hogy szeretlek.
Ha nem élek, de szeretnél megkeresni, kérlek tegyél meg nekem valamit.
Vigyázz Melodie-ra és ha lehet, hetente egyszer hozd el a síromhoz. Vagy mesélj neki rólam. Rosszat, jót mindegy. Mondd el neki, hogy milyennek ismertél meg. Az igazat. Szeretném ha tudná.
Helyettem is mondd meg neki, hogy soha ne adja fel.
És hogy a mama nagyon szereti.
És ha valaha is megkérdezi, hogy neki hol az anyja, mondd neki azt, hogy egy felhőn ülök és igyekszem aranyporral behinteni az életét.
Szeretlek Harry.
Gyorsan összehajtottam a papírt. Az első fele megvan a dolgoknak.
De hogy kapja meg?
Niall? dehogy.
Anyám? már így is sokat kértem tőle.
Senkire nem számíthatok.
Aztán eszembe jutott a lány, aki azon a fogadáson volt ott.
A száma még mindig a táskámban volt. Hogy is hívták? Nem érdekes. Neki kell segítenie.
Szerencsére simán ment, megtaláltam a számát.
Mary Ewart. Ő volt az utolsó reménységem.
- Halló?
- Mary? Alice vagyok.
- Á, szia! Hogy vagy? - kérdezte mosolygós hangon.
- Segítened kell nekem valamiben! Azt mondtad, hogy számíthatok rád. - és elmondtam neki a történetet töviről hegyire. Vagyis csak elhadartam, hiszen tudtam, Niall hamarosan visszaér.
Sokáig hallgatott majd megszólalt.
- Holnap ott vagyok. Intézd el, hogy egyedül legyél. Eljuttatom hozzá a leveledet!
Könnyek szöktek a szemembe, mert felgyúlt a remény, hogy talán újra láthatom Őt még a közeledő halálom előtt.
De mire Niall viszajött, úgy tettem mintha minden rendben lenne, holott a lelkem lángolt. Meg kell mondanom neki az érzéseimet.
Még ha ezzel mindent még jobban el is rontok.
2012. július 16., hétfő
31. fejezet
/Niall/
Hazafelé menet a kocsiban még mindig azon a csókon gondolkodtam, amire már azóta vágytam, mióta Alicet megismertem. Most, hogy megkaptam mégis bűntudatom támadt. Bár elfogadta a csókot, látszott, hogy boldogtalan, hogy nem én kellek neki. Ettől mérhetetlenül elöntött a bánat, hogy csak nekem nincs szerencsém a nőkkel, pedig Alice megérdemelt volna, talán jobban, mint Harryt és igen, én is úgy gondolom, hogy kijárt volna a szerelem. Én mindig ott álltam Alice oldalán. Mikor megvágta a lábát, mikor felébredt, mikor Harry otthagyta, és most is én jöttem ide. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki hogy Eleanor hazudott. Ha nem szólnék Harrynek, el tudnék jönni néha és láthatnám Alicet, segíthetnék neki, ahogy mindig is, ez neki is biztosan jól esne, viszont egy áruló lennék. Két barátot is becsapnék. És magamat is.
De a kedvességnek is van határa. Sosem voltam még önző, sosem akartam még a saját magam javát a többiekkel szemben, és sosem értem el vele semmit. Itt az ideje, hogy azt csináljam, ami nekem jó. Nem szólok senkinek. Mégis mi történne? Bizonytalanul rámarkoltam a kormányra és bekanyarodtam a házunk elé. ..
/Alice/
Az ágyon feküdve és a hasamat simogatva, és könnyezve, az örömtől és a bánattól is egyszerre. Szeretem Niallt. Igen, szerelemből. De a Harryvel való kapcsolatom sokkal több. Az már több mint szerelem. Ennyire nem akartam kötődni valakihez, hisz tudtam, hogy meghalok, de nem sikerült. Jobban hiányzott mint a saját életem. Nem tudom, hogy hívják azt az érzést és azt sem, hogy tapasztalta-e már valaki. De amikor úgy érzed, ha választanod kellene, hogy törlöd a vele eltöltött emlékeket, vagy halj meg, te a halált választanád, az azt hiszem már nem csak szimplán szerelem. Nehéz ezt elmondani, vagy leírni, mert sem neve sincsen, és nem is olyan sűrűn érzik ezt az emberek, azt hiszem.
Attól függetlenül, hogy Melody Niall "hatására" mozdult meg, minden pici nesze és rúgása is Harryt idézte elő. A gyerek mozgása teljesen olyan volt, mint az apja jelleme. Nagyon finom nagyon gyengéd, van mikor bizonytalan, de olyan is mikor határozott. Nem volt kellemetlen érzés, inkább furcsa és nagyon jó. Ezek hozták elő a könnyeket. Aztán a gondolataim folytatták, ahogy szokták. Az egyetlen dolog ami boldogsággal töltött el, az a tudat volt, hogy Melody él.
Dr. Mann ekkor jött be az ajtón, oldalán egy másik orvossal ( a nőgyógyásszal gondolom) és közölte, hogy most megnézik, hogy Melody milyen állapotban van.
Felfektettek egy ágyra, fel kellett tennem a lábamat a két tartóra, majd legyőznöm a zavartságom hiszen mégis csak egy idegen férfi szemlélgetett odalent, ami nem egy kellemes élmény semelyik nő életében. Oldalra fordítottam a fejemet és megpróbáltam nyugodt maradni, nem megérezni a feszítő érzést, amint vizsgálnak és szép dolgokra gondolni.
- Nos, a baba úgy tűnik egészséges a reflexei normálisak, bár a kemózás nem fog neki jót tenni. Könnyen lehet, hogy a sok gyógyszer majd valami szellemi, esetleg testi elváltozást eredményezhet, bár szellemit gyakrabban, a testi csak az esetek 4-5 százalékában fordul elő. Mindenesetre felvitetlek a szülészetre, hogy ultrahangot csináljanak veled, abból többet fogunk tudni majd. És mikor tisztábban látunk talán kezelni is tudjuk majd a dolgot. Ne aggódjon, elsőre nem tapasztalok semmi bajt - mosolygott az orvos és ettől hirtelen jobb lett a kedvem. Megnyugodtam, hogy talán Melody túléli és ami még jobb, esélye van az eglszslges életre
Anyám aznap is jött, ahogy mindig, elmeséltem neki hogy mit mondott az orvos, de a Nialles dologról egy szót sem szóltam. Magam sem tudom, miért, de éreztem, hogy nem tetszene neki a dolog, hogy le akarna beszélni, de nekem szükségem volt valakire.. Teljesen be volt zsongva, hogy Melody mozog, és hogy ő nagymama lesz, én pedig mosolyogtam, mert szórakoztatott a lelkessége. Az ultrahang csak másnap volt, így hát megettem a jól megérdemelt mozarellás szendvicsemet, bár Emily váltig állította, hogy egészségesebb lenne ha a kórházi kaján élnék, hiszen ők tudják mi a jó nekem, de hiába, mert engem nem vitt rá a lélek, hogy megegyek valamit, amiről nem tudom, hogy mi az.
- Pedig biztos, hogy nem tesz jót a gyereknek, hogy őt is sajttal meg zsemlével tömöd - rázta a fejét.
- Ha majd szüksége van valamire, jelez. Nem láttad még a "Nicsak, ki beszél?" című filmet? Pedig az pont ugyanolyan.
- Az csak egy film Alice! Kérlek! Lemegyek és hozok neked valami rendes ennivalót.
Kihasználtam az időt, amíg nem volt ott, tárcsáztam Niallt aki szerencsére felvette.
- Hol vagy? - kérdeztem.
- Most fordultam be a házunk elé. Miért kell valami? visszamenjek?
- Csak el akartam mondani, hogy köszönöm, hogy megkerestél és hogy megint mellettem állsz. Nagyon sokat jelent ez nekem, ahogy te is - komolyan gondoltam minden egyes szavamat.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire boldoggá teszel most ezzel Alice! Holnap is bemegyek! Mindennap! Látni szeretnélek. Volt nálad az orvos, hogy megnézze, mi van Melodyval?
- Igen, azt mondta, hogy nem érez rendellenességet, szörnyű volt az a vizsgálat, az ellenségemnek nem kívánom. De holnap visznek ultrahangozni.
- Ott kellett volna marandom - szégyenkezve mondta, mintha cserbenhagyott volna.
- Már így is sokat tettél értem Niall! De most le kell tennem.
- Várj Alice! - sokáig csöndben maradt, aztán csak ennyit mondott. - Szeretlek!
- Igen Niall, azt hiszem én is. - azzal letettem a telefont.
Sóhajtottam egyet, de az újra induló gondolatmenetemből anyám zökkentett ki.
- Niall? Nem értem... Mit művelsz? - nem volt szemrehányás a hangjában, de éreztem, hogy nem tetszik neki a dolog. El kell mondanom neki.
/Niall/
- Igen Niall, azt hiszem én is!... Ez a mondat járt a fejemben, és teljesen elbambultam a kocsiban ülve. A hangja őszinte volt, engem mégis furdallt a lelkiismeret, mert tudtam, mi vár rám ha bemegyek a házba.
Szerelmes voltam Alicebe de éppen átvágni készülöm az egyik legjobb barátomat, a társamat, a kollégámat, azt az embert, akivel együtt megváltozott az életünk. Akivel annyi kalandot éltem át, és élek azóta is, és aki most is be van zárkózva a házunk falai közé,
Nagy nehezen kikászálódtam az ülésről és becsaptam a kocsiajtót.
Beléptem a házba, ami most üres volt, messze a barátaimtól, hiszen ők Amerikában készültek a következő koncertre, és egyedül éreztem magam. Három ember boldogsága függött tőlem. Ha Harryét teszem tönkre, azt sosem bocsátom meg magamnak, Aliceét sosem tenném, de ha megint összehozom őket.... akkor én maradok boldogtalan. Ahogy mindig.
Felvettem a telefont és tárcsáztam.
- Hallo? - szólt bele Louis.
- Én vagyok...
- Végre valahára! Tudnád tartani egy kicsit, mert éppen sütök.
- Hogy mit csinálsz?
- Gondoltam, hogy valami finomsággal csalogatom ki, de elégettem. - Louis mióta Harry depressziós, minden idejét azzal tölti, hogy a kedvére tegyen. Ő igazi barát. Ellentétben velem. Egyre jobban szégyelltem magam.
Csörgést hallottam a telefonban, pohártörést és némi káromkodást is Louis csak azután szólalt meg.
- Itt vagyok, mondhatod! Na mi van! Rögtön vinnem kell neki a hírt. Nem hiszem, hogy sokáig bírja. Bent fekszik az ágyában már hetek óta, alig eszik és mintha beteg is lenne, de nem akar szólni. Nagyon aggódom érte.
Még egyszer lefuttattam, a fejemben a dolgokat, összeszorítottam a szemem. Nem bírtam kimondani. Szétvetett az idegesség és a fájdalom. De meg kellett tennem.
- Louis.... Eleanornak igaza volt. Amint tudok, visszarepülök. Sajnálom.
Ezzel le is tettem a telefont. Nem bírtam volna megvárni a választ.
Ledobtam magam a kanapéra és a kezembe temettem az arcom. Hagytam, hogy a könnyek elárasszák a tenyeremet.
Hazafelé menet a kocsiban még mindig azon a csókon gondolkodtam, amire már azóta vágytam, mióta Alicet megismertem. Most, hogy megkaptam mégis bűntudatom támadt. Bár elfogadta a csókot, látszott, hogy boldogtalan, hogy nem én kellek neki. Ettől mérhetetlenül elöntött a bánat, hogy csak nekem nincs szerencsém a nőkkel, pedig Alice megérdemelt volna, talán jobban, mint Harryt és igen, én is úgy gondolom, hogy kijárt volna a szerelem. Én mindig ott álltam Alice oldalán. Mikor megvágta a lábát, mikor felébredt, mikor Harry otthagyta, és most is én jöttem ide. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki hogy Eleanor hazudott. Ha nem szólnék Harrynek, el tudnék jönni néha és láthatnám Alicet, segíthetnék neki, ahogy mindig is, ez neki is biztosan jól esne, viszont egy áruló lennék. Két barátot is becsapnék. És magamat is.
De a kedvességnek is van határa. Sosem voltam még önző, sosem akartam még a saját magam javát a többiekkel szemben, és sosem értem el vele semmit. Itt az ideje, hogy azt csináljam, ami nekem jó. Nem szólok senkinek. Mégis mi történne? Bizonytalanul rámarkoltam a kormányra és bekanyarodtam a házunk elé. ..
/Alice/
Az ágyon feküdve és a hasamat simogatva, és könnyezve, az örömtől és a bánattól is egyszerre. Szeretem Niallt. Igen, szerelemből. De a Harryvel való kapcsolatom sokkal több. Az már több mint szerelem. Ennyire nem akartam kötődni valakihez, hisz tudtam, hogy meghalok, de nem sikerült. Jobban hiányzott mint a saját életem. Nem tudom, hogy hívják azt az érzést és azt sem, hogy tapasztalta-e már valaki. De amikor úgy érzed, ha választanod kellene, hogy törlöd a vele eltöltött emlékeket, vagy halj meg, te a halált választanád, az azt hiszem már nem csak szimplán szerelem. Nehéz ezt elmondani, vagy leírni, mert sem neve sincsen, és nem is olyan sűrűn érzik ezt az emberek, azt hiszem.
Attól függetlenül, hogy Melody Niall "hatására" mozdult meg, minden pici nesze és rúgása is Harryt idézte elő. A gyerek mozgása teljesen olyan volt, mint az apja jelleme. Nagyon finom nagyon gyengéd, van mikor bizonytalan, de olyan is mikor határozott. Nem volt kellemetlen érzés, inkább furcsa és nagyon jó. Ezek hozták elő a könnyeket. Aztán a gondolataim folytatták, ahogy szokták. Az egyetlen dolog ami boldogsággal töltött el, az a tudat volt, hogy Melody él.
Dr. Mann ekkor jött be az ajtón, oldalán egy másik orvossal ( a nőgyógyásszal gondolom) és közölte, hogy most megnézik, hogy Melody milyen állapotban van.
Felfektettek egy ágyra, fel kellett tennem a lábamat a két tartóra, majd legyőznöm a zavartságom hiszen mégis csak egy idegen férfi szemlélgetett odalent, ami nem egy kellemes élmény semelyik nő életében. Oldalra fordítottam a fejemet és megpróbáltam nyugodt maradni, nem megérezni a feszítő érzést, amint vizsgálnak és szép dolgokra gondolni.
- Nos, a baba úgy tűnik egészséges a reflexei normálisak, bár a kemózás nem fog neki jót tenni. Könnyen lehet, hogy a sok gyógyszer majd valami szellemi, esetleg testi elváltozást eredményezhet, bár szellemit gyakrabban, a testi csak az esetek 4-5 százalékában fordul elő. Mindenesetre felvitetlek a szülészetre, hogy ultrahangot csináljanak veled, abból többet fogunk tudni majd. És mikor tisztábban látunk talán kezelni is tudjuk majd a dolgot. Ne aggódjon, elsőre nem tapasztalok semmi bajt - mosolygott az orvos és ettől hirtelen jobb lett a kedvem. Megnyugodtam, hogy talán Melody túléli és ami még jobb, esélye van az eglszslges életre
Anyám aznap is jött, ahogy mindig, elmeséltem neki hogy mit mondott az orvos, de a Nialles dologról egy szót sem szóltam. Magam sem tudom, miért, de éreztem, hogy nem tetszene neki a dolog, hogy le akarna beszélni, de nekem szükségem volt valakire.. Teljesen be volt zsongva, hogy Melody mozog, és hogy ő nagymama lesz, én pedig mosolyogtam, mert szórakoztatott a lelkessége. Az ultrahang csak másnap volt, így hát megettem a jól megérdemelt mozarellás szendvicsemet, bár Emily váltig állította, hogy egészségesebb lenne ha a kórházi kaján élnék, hiszen ők tudják mi a jó nekem, de hiába, mert engem nem vitt rá a lélek, hogy megegyek valamit, amiről nem tudom, hogy mi az.
- Pedig biztos, hogy nem tesz jót a gyereknek, hogy őt is sajttal meg zsemlével tömöd - rázta a fejét.
- Ha majd szüksége van valamire, jelez. Nem láttad még a "Nicsak, ki beszél?" című filmet? Pedig az pont ugyanolyan.
- Az csak egy film Alice! Kérlek! Lemegyek és hozok neked valami rendes ennivalót.
Kihasználtam az időt, amíg nem volt ott, tárcsáztam Niallt aki szerencsére felvette.
- Hol vagy? - kérdeztem.
- Most fordultam be a házunk elé. Miért kell valami? visszamenjek?
- Csak el akartam mondani, hogy köszönöm, hogy megkerestél és hogy megint mellettem állsz. Nagyon sokat jelent ez nekem, ahogy te is - komolyan gondoltam minden egyes szavamat.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire boldoggá teszel most ezzel Alice! Holnap is bemegyek! Mindennap! Látni szeretnélek. Volt nálad az orvos, hogy megnézze, mi van Melodyval?
- Igen, azt mondta, hogy nem érez rendellenességet, szörnyű volt az a vizsgálat, az ellenségemnek nem kívánom. De holnap visznek ultrahangozni.
- Ott kellett volna marandom - szégyenkezve mondta, mintha cserbenhagyott volna.
- Már így is sokat tettél értem Niall! De most le kell tennem.
- Várj Alice! - sokáig csöndben maradt, aztán csak ennyit mondott. - Szeretlek!
- Igen Niall, azt hiszem én is. - azzal letettem a telefont.
Sóhajtottam egyet, de az újra induló gondolatmenetemből anyám zökkentett ki.
- Niall? Nem értem... Mit művelsz? - nem volt szemrehányás a hangjában, de éreztem, hogy nem tetszik neki a dolog. El kell mondanom neki.
/Niall/
- Igen Niall, azt hiszem én is!... Ez a mondat járt a fejemben, és teljesen elbambultam a kocsiban ülve. A hangja őszinte volt, engem mégis furdallt a lelkiismeret, mert tudtam, mi vár rám ha bemegyek a házba.
Szerelmes voltam Alicebe de éppen átvágni készülöm az egyik legjobb barátomat, a társamat, a kollégámat, azt az embert, akivel együtt megváltozott az életünk. Akivel annyi kalandot éltem át, és élek azóta is, és aki most is be van zárkózva a házunk falai közé,
Nagy nehezen kikászálódtam az ülésről és becsaptam a kocsiajtót.
Beléptem a házba, ami most üres volt, messze a barátaimtól, hiszen ők Amerikában készültek a következő koncertre, és egyedül éreztem magam. Három ember boldogsága függött tőlem. Ha Harryét teszem tönkre, azt sosem bocsátom meg magamnak, Aliceét sosem tenném, de ha megint összehozom őket.... akkor én maradok boldogtalan. Ahogy mindig.
Felvettem a telefont és tárcsáztam.
- Hallo? - szólt bele Louis.
- Én vagyok...
- Végre valahára! Tudnád tartani egy kicsit, mert éppen sütök.
- Hogy mit csinálsz?
- Gondoltam, hogy valami finomsággal csalogatom ki, de elégettem. - Louis mióta Harry depressziós, minden idejét azzal tölti, hogy a kedvére tegyen. Ő igazi barát. Ellentétben velem. Egyre jobban szégyelltem magam.
Csörgést hallottam a telefonban, pohártörést és némi káromkodást is Louis csak azután szólalt meg.
- Itt vagyok, mondhatod! Na mi van! Rögtön vinnem kell neki a hírt. Nem hiszem, hogy sokáig bírja. Bent fekszik az ágyában már hetek óta, alig eszik és mintha beteg is lenne, de nem akar szólni. Nagyon aggódom érte.
Még egyszer lefuttattam, a fejemben a dolgokat, összeszorítottam a szemem. Nem bírtam kimondani. Szétvetett az idegesség és a fájdalom. De meg kellett tennem.
- Louis.... Eleanornak igaza volt. Amint tudok, visszarepülök. Sajnálom.
Ezzel le is tettem a telefont. Nem bírtam volna megvárni a választ.
Ledobtam magam a kanapéra és a kezembe temettem az arcom. Hagytam, hogy a könnyek elárasszák a tenyeremet.
2012. július 10., kedd
30. fejezet
Soha nem adatott meg nekem az, hogy kisirjam magam az anyám vállán, de ezzel az alkalommal mindent bepótoltam. Kijött belölem az összes fájdalom és félelem, csalódás, minden. És Emily nem szólt semmit csak hagyta, hogy hüppögjek és folyjanak a könnyeim, és kezével a hátamat simogatta.
- A legjobb barátnőm volt - hajtogattam magam elé könnyes szemekkel.
- Tudom kicsim...
- Miért tette? - a kezembe temettem az arcom. Csalódtam, fájt és haragudtam egyszerre, pont arra az emberre, akire azt hittem mindig számithatok.
De hiszen végül is, ez igaz volt. Megosztotta velem a házát a kocsiját, a barátait, mindenét. Köszönettel tartozom neki. És megint csak elrontottam mindent. Az adott pillanatban viszont ez egyáltalán nem érdekelt. Azt én is megtettem volna a helyében, ha minden fordítva lenne, ezt viszont amit művelt velem, úgy éreztem, sosem tudom megbocsátani neki. Valahol átéreztem a helyzetét, hiszen a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de ezt most nagyon elrontotta.
- Segítesz nekem elérni Harryt ugye? Írsz neki levelet igaz? - néztem anyámra, aki csak bőszen bólogatott.
- Hát persze! Ez a legkevesebb - mondta könnyes szemmel. - Mindent megteszek!
És így is történt.
Anyám, ahol csak tudott, intézkedett, megírta a levelet, telefonált, de amikor az ember lánya csak egy civil, szinte lehetetlen küldetés egy popsztárral kapcsolatba lépni. Mindenesetre láttam rajta, hogy nagyon igyekszik, fel alá futkos és közben bennem tartja a lelket. Talán megkedveltem. Igen, határozottan.
Sajnos a stresszel együtt a rosszulléteim is sűrűbbek lettek, volt, hogy lábra sem tudtam állni, de Emliy akkor is ott volt mellettem, simogatott, néha énekelt és az izzadságot is törölgette a homlokomról. Talán kezd kialakulni egy igazi, anya-lánya kapcsolat...
Így teltek el a napok, mikor végülis dr. Mann megjelent a kórteremben, és bejelentette a híreket.
- A rosszulléteidet és a rohamaidat tekintve az orvosi tanács úgy döntött Alice, hogy nem várhatunk tovább, el kell kezdenünk kemózni téged. Mostmár a te életed a tét, téged kell megmentenünk. Sajnálom.
Ellenkezni nem tudtam, nagyon gyenge voltam, a szám ki volt száradva, de a tudatom teljesen tiszta volt, mindent értettem, tudtam, hogy mire készülnek és az egyetlen jel, hogy én ezt nem akarom, hiszen Melody ( éreztem, hogy lány lesz) életébe kerülhet, csak a legördülő könnycseppek voltak az arcomon.
- Doktor Úr! Nem lehetne valami...
- Kérem Emily értse meg! Ha várunk, ha hagyjuk rosszabbodni az állapotát, azzal csak rontunk a helyzeten. Így segíthetünk - dr. Mann szeme is csillogott. Nem volt mit tenni.
Még aznap délután behozták az infúziót és a karomba döfték. A gyomrom összeszűkült, mikor felültettek, és láttam, amint a nővérke lassan a karom felé nyúl, belémdöfi a tűt, mire felszisszentek, el akarom rántani, de nem lehet, engedelmeskednem kell, majd ahogy a sebtapaszokkal a vénámat rögzíti és felágaskodik, hogy megindítsa a folyadékot, ami nekem orvosság, a gyermekemnek pedig méreg. A keze lassan fordult el a nyitó szelepen, majd láttam, ahogy végigfolyik a műanyag csövön és éreztem a hideget, amint elérte a karomat. Sírni kezdtem, mire anyám leült mellém és átölelt.
- Hidd el Alice, minden rendben lesz, csak bízz bennünk. Jót akarunk neked - dr Mann végigsimitott a hajamon...a hajamon, ami már nem lesz többé. Kihullik, a szememen karikák lesznek, és alig fogok tudni magamról.
Öt perc sem kellett hozzá, hogy elkezdjem érezni a hányingert, és kiderült, hogy a nővér nem véletlenül tartotta elém a kezelés alatt végig, azt a vödröt. Szükség volt rá. Rengetegszer. Szédültem, a semmit is ki akartam hányni, azt kívántam inkább ölnének meg. Már nem érek semmit. Már nem számít senki. És legalább a kisbabámmal együtt halok meg. Egyre jobban kábultam, láttam, hogy ez megijeszti az orvosokat, de nem történt komolyabb baj, nem ájultam el, minden rendben ment, azt leszámítva, hogy életem legszörnyűbb 30 perce volt. Kábán feküdtem az ágyon, aludni akartam, de féltem, hogy a hányinger nem enged, oldalra hajtottam a fejem, ha esetleg jönne.
Azon gondolkodtam, hogy talán jobb is így, hogy Harry tudni sem akar rólam, hiszen ha így látna, undorodna... én már nem az az Alice vagyok, aki régebben. Sőt, nem is Alice voltam. Bess voltam, újra, a céltalan, reménytelen de mégis kűzdő Bess. Összehúztam a szemöldököm, visszatartottam az öklendezést, és elhatároztam, hogy soha nem adom fel. Nem hagyom el magam. Nem szabad.
A lelkemben mintha évek óta lappangó energia szabadult volna fel, egy hosszú sóhajtásként jött ki és megnyugodtam. Piciny mosoly hagyta el a számat és úgy maradtam. Mint egy megfagyott hulla.
Félreértés ne essék, éltem, lélegeztem, éreztem, csak éppen erőt. Lehet, hogy igazából halál közeli állapotban voltam, mert boldogsággal töltött el, hogy elhagyhatom a földet, de valami visszarántott és csak lebegtem a két dimenzió között. Hittem Istenben. Talán abban a pillanatban jobban, mint valaha. Éreztem, hogy létezik, hogy van, hogy megtalált és szeret. Megbocsátja az összes hibámat, amit elkövettem és arra int, hogy én is bocsássak meg. Bocsássak meg Eleanornak, az anyámnak, Harrynek, mindenkinek.
Megtettem.
Csak másnapra kezdtem visszatérni önmagamhoz, hogy mi történt az előző kezelés után, arról senkinek nem beszéltem. Valahogy éreztem, jobb, ha megtartom magamnak. Nem volt senki a kórteremben, csak a tévé ment, én erőtlenül feltápászkodtam, és próbáltam egyenesen maradni, hogy ne szédüljek.
Hirtelen megpillantottam a telefont, a kis szekrényen az ágy mellett.
"Talán egy próbát megér..." - gondoltam.
A kezembe vettem a telefont és a keresőbe beírtam a H betűt, természetesen elsőnek adta ki Őt.
A vonal süket volt. Remek. Vártam még egy kicsit, majd hirtelen meghallottam a hangot, ami jelzi, hogy kicsöng. Reménykedni kezdtem, az arcom felragyogott. És hirtelen beleszólt valaki.
- Heló, Molly Edwarts vagyok, ha nem vettem fel, hagyj üzenetet. - majd a vonal megszakadt.
Elakadt a lélegzetem, azt hittem, ő lesz az, és az adott pillanatban legszívesebben a falhoz vágtam volna a telefont. Meg is tettem. Úgysem kellett már, minek? Az egyetlen ember aki számít nekem valamit, az már nincs benne.
Visszvágodtam a párnámra, majd behúnytam a szemem. Pár másodpercre rá éreztem, hogy valaki figyel. Nem nyitottam ki, nem akartam megijeszteni senkit. Hallottam, ahogy besétál halkan és leül a mellettem lévő székre. Biztos anyám az. Hát persze. Megfordultam és tényleg álomba szenderültem.
- Melody!
-Mama!
- Ne félj!
- Nem félek mama!
- Látod azt a kis alagutat ott?
- Látom! Olyan gyönyörű.
- A másik oldalán virágok vannak.
- Mama komolyan! Megyünk játszani? Kérlek, hagy játszam picit!
- Nem bánom. Gyere fogd meg a kezem.
Ekkor hirtelen megnyílt alattam a föld, és forróság lett. A tűz szinte az égig hatolt és valami megrántott, kitépve a kezemet Melodyéból.
- Mama! Segíts!
- Melody! Kincsem! Fuss, menekülj!
Ekkor láttam, hogy elkapja a gyereket, majd lassan megnézi a fehér bőrét, a göndör fürtjeit és a zöld szemeket, amiket Melody Tőle örökölt!
- Harry! - kiáltottam. Felém fordította az arcát és a szemei utálatot sugároztak. Nem...nem akartam, hogy megmentsen. Tudtam, hogy a pokolba való vagyok. Csak így menthetem meg a gyerekemet.
- Vigyázz rá! - suttogtam, majd a forró föld összecsapott a fejem felett.
Erre riadtam fel.
Izzadtam, a fejemről folyt a veríték , végig akartam simítani a homlokomat, de valaki a kezemet fogta....
- Te meg mit keresel itt? - nagyon sokkolt a látvány, hónapok teltek el azóta, hogy utoljára öleltem át.
- Elmenjek? - nézett rám meghökkenve.
- Jajj, nem! Nem, dehogy is! Örülök! De...hol va...
- Ne...ne beszéljünk erről. Alice.. ha szeretne, ő lenne itt most, és nem én. Ő bekajálta Eleanor hülyeségét. Én idejöttem, hogy utánanézzek. És nem hiába. Tudtam, éreztem, hogy valami nincsen rendjén. Nem uszítalak. De mióta találkoztunk mardos a vágy! Nem akarok tőled semmit... - emelte fel a kezét, mikor szóra nyitottam volna a számat. - Csak arra vágyom, hogy nézhesselek, vagy foghassam a kezed, mint annak idején, vagy...
És akkor Niall Horan nem fejezte be a mondatot. Nem fejezte be, mert megcsókolt. Szenvedélyesen, és szeretetteljesen.
És ezzel egyidőben Melody megmozdult a hasamban, élete első jeleit megadva magáról.
2012. július 3., kedd
29. fejezet
Mikor ezt olvasod, te már Londonban vagy, ébren, és remélem, hogy jól, mert nem bírnám ki, ha másképpen lenne. Bizonyára már találkoztál anyukáddal, beszéltél is vele, (remélem, minden rendben nagyjából), és bízom benne, hogy nem neheztelsz rám amiatt, hogy megkerestem és elértem, hogy megtegyétek az első lépéseket egymás felé. Ez neked is sokkal jobb, és neki is. Nagyon hosszan beszélgettem vele rólad és az ő életéről, kérlek ne haragudj rá, ha nem hagy ott, te most valahol egy intézetben aszódnál, mondhatni az életedet, a gyerekkorodat mentette meg. És lehet, hogy neki nem hiszed el, de nekem tedd meg! Nagyon szeret téged! Mindennél jobban!
Mikor Eleanorral beszéltem és kérdeztelek a hogylétedről, elmondása szerint akkor is az ágyad mellett ült és imádkozott. Nem akart újra elveszíteni. Vissza akart kapni, helyre akarta és akarja hozni, csak rajtad múlik, hogy mi lesz.
Most is, ebben a pillanatban is csak reménykedni tudok, hogy jól vagy és semmi bajod és nem úgy kell megtörténnie a legrosszabbnak, hogy nem lehetek veled.
Hogy van a baba? Hívj fel, akár éjjel is, szeretném hallani a hangodat, rettenetesen hiányzol. Mikor ezt a levelet írom, már egy hete alszol, és az orvosok nem tudnak mondani biztosat. Halálra izgulom magam, de nem engednek haza. Ha nem beszélhetek veled hamarosan, abba beleőrüök....főleg hogy...
Be kell neked vallanom valamit.
Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy ezt a levelet már soha nem olvasod el, soha nem mosolyogsz vagy sírsz rajta, vagy talán még csak kézbe sem veszed és nem azért mert Emily nem adja oda. Az orvosok azt mondták minden rendben lesz, én mégis minden nap és annak minden percében csak rád gondolok, és nem kifejezetten a rosszra. Te adod nekem az erőt, ha nem megy valami, ha úgy érzem minden összeomlik, elég ha csak eszembe jutsz és jobban érzem magam.
Viszont belegondolni is rémes, mi lenne, ha nem lennél már ezen a földön. Nem tudok többet írni.. Szeretlek tiszta szívemből. Imádkozom érted, minden este mikor lemegy a nap. Légy jó és vigyázz magadra és a babára!
Hiányzol... Harry
A fogalmazása összevisszaságát a bánatából származó zavartságának tudtam be és és könnyes szemmel tettem le a papírt. Bűntudatom támadt. Megint előjött a maró érzés, hogy nem kellett volna közel engednem magamhoz őt. Talán minden jobb lenne ha azon az estén inkább Ericet csókolom tovább és engedem be az ajtón..Harry most nem szenvedne és én sem lennék annyi ember terhére.. De a múltat nem tudom megváltoztatni, megtettem, amit megtettem, és nem bántam meg igaz ezzel sokmindenkinek ártottam, de az önzőség nagyobb volt bennem.
Ekkor jutott eszembe, hogy ez a levél akkori, mikor én még csak egy hete...
- Jézusom. Mi lehet vele most? - mondtam ki hangosan, majd a telefonom után kapkodtam, de az nem volt sehol...Biztos Eleanor tette el.. nem lehet igaz.. miért nem akarja, hogy felhívjam? Valamit titkolnak?
Ahhoz, hogy megtudjam a választ, olvasnom kellett.
Kinyitottam a második levelét.
Szerelmem!
Mindennap írok Eleanornak, hogy hívjon, mi van, de nem válaszol, és nagyon aggódom, Mi lehet veled édes Istenem? A tegnapi koncert ramatyul sikerült, nem tudtam koncentrálni, elestem, nem jöttek ki a hangok... Ez a harmadik hét, hogy itt vagyunk és 12 napja nem hallottam felőled semmit. Próbálkozom, minél többször írok El-nek de semmi reakció. Remélem nem azért, amire gondolok!
Fogalmam sincs, hogy miért írom ezt a levelet, hiszen lehet, hogy már nem is élsz, de úgy érzem erőt ad, ha írok Neked, és tartja bennem a reményt, hogy van egyáltalán kinek írnom!
Ma megpróbálok beszélni a szervezőkkel, hogy halasszunk mert haza kellene repülnöm, remélem sikerrel járok, bár nagyon félnék az úttol, nem tudom mi várna rám ott Londonban.
Azon gondolkodom, mi lesz velem akkor ha már nem leszel. Menne tovább az élet? Nem hiszem. Körülöttem biztosan megállna minden. Fogalmam sincs, hogyan dolgoznám fel ezt az egészet. Csak tudnám, Eleanor miért nem enged kapcsolatba lépni veled! Még jó, hogy anyukádon keresztül talán meg tudod kapni ezeket! Kérlek tarts ki! Kérlek Alice!
Szeretlek!
Harry
Elolvastam a következőt és az azutánit is, félelmetes és depresszív hangvételű levelek követték egymást, amiben Harry már nem is értelmes dolgokról írt, csak, hogy szépen süt a nap, és hogy a többiek elmentek bulizni, de ő nem ment velük...és a legrosszabb az volt, hogy ezekben már úgy beszélt rólam, mint egy halottról.
Nagyon féltem.
Az utolsó levél következett.
Rövid volt, és a kézírásból látszott, hogy feldúlt.
Alice!
Ez az utolsó levél, amit írni fogok neked. A legutolsó. Mérhetetlenül fáj, hogy ezt tetted, de megértem. Remélem boldog vagy. Többet nem kereslek. Élj, amíg lehet, remélem a babánk szép és egészséges lesz...Azért örülnék, ha valahonnan megtudná, ki az apja.
Harry voltam...utoljára.
Döbbenten meredtem a levélre. Mi a fene folyik itt? Miért hallgattak erről? Bontatlan leveleket kaptam, ami azt jelenti, hogy anyám nem tud semmit, ha tudta volna, nem adja oda a leveleket. Mozgást hallottam az ajtó felől.
Felkaptam a fejem és Eleanorral találtam magam szemben. Elborult az arcom, és mérhetetlenül dühös lettem rá, az ő keze volt a dologban. Biztos volam benne. De volt egy tervem.
- El, felhívhatnánk Harryt? - kérdeztem úgy, mintha mi sem történt volna.
- Alice, tudod, hogy ilyenkor Amerikában éjjel van - megköszörülte a torkát és a kezét a szája elé tette.
- Most írta a levelében, hogy akármikor hívhatom, de nem találtam a mobilomat. Szegény nagyon aggódik - most megvagy Eleanor, csak tudnám miért tetted.
- Hát... mindenesetre megpróbálhatom.. igen igen én tettem el, nem akartam, hogy akárki is zaklasson. - legnagyobb meglepetésemre elővette a telefonomat és tárcsázott. Látszott a félelem a tekintetén, de aztán felsóhajtott.
- Nem veszi fel. Látod? Mondtam, hogy éjjel van. Ne zaklassuk.
- Nem veszi fel, mert dühös rám, ugye El? Mit mondtál neki? Elárulnád, hogy mit tettem? - odavetettem elé az utolsó levelét és megvártam, míg a szemével átfutja. Mikor felnézett a szeme könnyes volt és a szája remegett.
- Alice...annyira sajnálom.
- Tűnj el innen - mondtam hidegen.
- Kérlek...
- Azt mondtam tűnj el!
- El akartam mondani! De nem azért tettem, hogy szétválasszalak titeket. Láttam, hogy mennyire szenved. Meg kell értened! Azt mondta, hogy felébredtél, jól vagy, de új életet akarsz kezdeni nélküle. Hogy nem akarod, hogy neki rossz legyen!
- AZT NEM AKAROM, HOGY TÖBBET A SZEMEM ELÉ KERÜLJ! - üvöltöttem, majd láttam, ahogy lesokkol, percekig bámul, majd megfordul és elmegy.
A telefonomat otthagyta az ágyam szélén.
Felkaptam és betárcsáztam anyám számát.
Mikor Eleanorral beszéltem és kérdeztelek a hogylétedről, elmondása szerint akkor is az ágyad mellett ült és imádkozott. Nem akart újra elveszíteni. Vissza akart kapni, helyre akarta és akarja hozni, csak rajtad múlik, hogy mi lesz.
Most is, ebben a pillanatban is csak reménykedni tudok, hogy jól vagy és semmi bajod és nem úgy kell megtörténnie a legrosszabbnak, hogy nem lehetek veled.
Hogy van a baba? Hívj fel, akár éjjel is, szeretném hallani a hangodat, rettenetesen hiányzol. Mikor ezt a levelet írom, már egy hete alszol, és az orvosok nem tudnak mondani biztosat. Halálra izgulom magam, de nem engednek haza. Ha nem beszélhetek veled hamarosan, abba beleőrüök....főleg hogy...
Be kell neked vallanom valamit.
Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy ezt a levelet már soha nem olvasod el, soha nem mosolyogsz vagy sírsz rajta, vagy talán még csak kézbe sem veszed és nem azért mert Emily nem adja oda. Az orvosok azt mondták minden rendben lesz, én mégis minden nap és annak minden percében csak rád gondolok, és nem kifejezetten a rosszra. Te adod nekem az erőt, ha nem megy valami, ha úgy érzem minden összeomlik, elég ha csak eszembe jutsz és jobban érzem magam.
Viszont belegondolni is rémes, mi lenne, ha nem lennél már ezen a földön. Nem tudok többet írni.. Szeretlek tiszta szívemből. Imádkozom érted, minden este mikor lemegy a nap. Légy jó és vigyázz magadra és a babára!
Hiányzol... Harry
A fogalmazása összevisszaságát a bánatából származó zavartságának tudtam be és és könnyes szemmel tettem le a papírt. Bűntudatom támadt. Megint előjött a maró érzés, hogy nem kellett volna közel engednem magamhoz őt. Talán minden jobb lenne ha azon az estén inkább Ericet csókolom tovább és engedem be az ajtón..Harry most nem szenvedne és én sem lennék annyi ember terhére.. De a múltat nem tudom megváltoztatni, megtettem, amit megtettem, és nem bántam meg igaz ezzel sokmindenkinek ártottam, de az önzőség nagyobb volt bennem.
Ekkor jutott eszembe, hogy ez a levél akkori, mikor én még csak egy hete...
- Jézusom. Mi lehet vele most? - mondtam ki hangosan, majd a telefonom után kapkodtam, de az nem volt sehol...Biztos Eleanor tette el.. nem lehet igaz.. miért nem akarja, hogy felhívjam? Valamit titkolnak?
Ahhoz, hogy megtudjam a választ, olvasnom kellett.
Kinyitottam a második levelét.
Szerelmem!
Mindennap írok Eleanornak, hogy hívjon, mi van, de nem válaszol, és nagyon aggódom, Mi lehet veled édes Istenem? A tegnapi koncert ramatyul sikerült, nem tudtam koncentrálni, elestem, nem jöttek ki a hangok... Ez a harmadik hét, hogy itt vagyunk és 12 napja nem hallottam felőled semmit. Próbálkozom, minél többször írok El-nek de semmi reakció. Remélem nem azért, amire gondolok!
Fogalmam sincs, hogy miért írom ezt a levelet, hiszen lehet, hogy már nem is élsz, de úgy érzem erőt ad, ha írok Neked, és tartja bennem a reményt, hogy van egyáltalán kinek írnom!
Ma megpróbálok beszélni a szervezőkkel, hogy halasszunk mert haza kellene repülnöm, remélem sikerrel járok, bár nagyon félnék az úttol, nem tudom mi várna rám ott Londonban.
Azon gondolkodom, mi lesz velem akkor ha már nem leszel. Menne tovább az élet? Nem hiszem. Körülöttem biztosan megállna minden. Fogalmam sincs, hogyan dolgoznám fel ezt az egészet. Csak tudnám, Eleanor miért nem enged kapcsolatba lépni veled! Még jó, hogy anyukádon keresztül talán meg tudod kapni ezeket! Kérlek tarts ki! Kérlek Alice!
Szeretlek!
Harry
Elolvastam a következőt és az azutánit is, félelmetes és depresszív hangvételű levelek követték egymást, amiben Harry már nem is értelmes dolgokról írt, csak, hogy szépen süt a nap, és hogy a többiek elmentek bulizni, de ő nem ment velük...és a legrosszabb az volt, hogy ezekben már úgy beszélt rólam, mint egy halottról.
Nagyon féltem.
Az utolsó levél következett.
Rövid volt, és a kézírásból látszott, hogy feldúlt.
Alice!
Ez az utolsó levél, amit írni fogok neked. A legutolsó. Mérhetetlenül fáj, hogy ezt tetted, de megértem. Remélem boldog vagy. Többet nem kereslek. Élj, amíg lehet, remélem a babánk szép és egészséges lesz...Azért örülnék, ha valahonnan megtudná, ki az apja.
Harry voltam...utoljára.
Döbbenten meredtem a levélre. Mi a fene folyik itt? Miért hallgattak erről? Bontatlan leveleket kaptam, ami azt jelenti, hogy anyám nem tud semmit, ha tudta volna, nem adja oda a leveleket. Mozgást hallottam az ajtó felől.
Felkaptam a fejem és Eleanorral találtam magam szemben. Elborult az arcom, és mérhetetlenül dühös lettem rá, az ő keze volt a dologban. Biztos volam benne. De volt egy tervem.
- El, felhívhatnánk Harryt? - kérdeztem úgy, mintha mi sem történt volna.
- Alice, tudod, hogy ilyenkor Amerikában éjjel van - megköszörülte a torkát és a kezét a szája elé tette.
- Most írta a levelében, hogy akármikor hívhatom, de nem találtam a mobilomat. Szegény nagyon aggódik - most megvagy Eleanor, csak tudnám miért tetted.
- Hát... mindenesetre megpróbálhatom.. igen igen én tettem el, nem akartam, hogy akárki is zaklasson. - legnagyobb meglepetésemre elővette a telefonomat és tárcsázott. Látszott a félelem a tekintetén, de aztán felsóhajtott.
- Nem veszi fel. Látod? Mondtam, hogy éjjel van. Ne zaklassuk.
- Nem veszi fel, mert dühös rám, ugye El? Mit mondtál neki? Elárulnád, hogy mit tettem? - odavetettem elé az utolsó levelét és megvártam, míg a szemével átfutja. Mikor felnézett a szeme könnyes volt és a szája remegett.
- Alice...annyira sajnálom.
- Tűnj el innen - mondtam hidegen.
- Kérlek...
- Azt mondtam tűnj el!
- El akartam mondani! De nem azért tettem, hogy szétválasszalak titeket. Láttam, hogy mennyire szenved. Meg kell értened! Azt mondta, hogy felébredtél, jól vagy, de új életet akarsz kezdeni nélküle. Hogy nem akarod, hogy neki rossz legyen!
- AZT NEM AKAROM, HOGY TÖBBET A SZEMEM ELÉ KERÜLJ! - üvöltöttem, majd láttam, ahogy lesokkol, percekig bámul, majd megfordul és elmegy.
A telefonomat otthagyta az ágyam szélén.
Felkaptam és betárcsáztam anyám számát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)