5. fejezet

Másnap reggel nyűgösen keltem, pedig nem fájt semmim, mégis a közérzetem nem volt a legjobb. Mikor kimentem a fürdőszobába és megláttam a tükörképem, egy kicsit megijedtem, hiszen még nem szoktam meg a nagy változást, és talán azt gondoltam, ami velem történt az csak egy álom volt, és időbe telt, míg rájöttem, nem az.
Kimentem a konyhába, és Eleanort kerestem, már nem volt otthon, de írt egy üzenetet.

'Dolgozni mentem, de nem akartalak felkelteni. Csak estefele jövök, remélem elleszel. Kaja van a hűtőben, de ha mást szeretnél, a bankkártyám a komódon van, rendelj nyugodtan! Szeretlek! xoxo'


Benéztem a hűtőbe, megtaláltam a paradicsomos szendvicset, mozarellával. ' Még mindig tudja, mi a kedvencem' gondoltam és elmosolyodtam.

Mivel a közérzetem még mindig nem volt a legjobb, így leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. A híreket néztem, miközben majszoltam a szendvicset. Megnéztem a telefonomat, kaptam-e üzenetet, vagy hívott-e valaki, és láttam, hogy van egy elolvasatlanom.
Zayn írt, hogy holnap kimennek a partra és nincs-e kedvem velük menni. Megkedveltem a fiút. Gyorsan visszaírtam, hogy 'Hát persze' de épphogy elküldtem az üzenetet, a telefonom leállt, és kikapcsolt. Hiába próbáltam kiszedni az akksit, vagy a földhöz vágni, nem éledt többé fel.
- Francba! - motyogtam, de mit volt mit tenni, hagytam a fenébe az egészet.
Ahogy Eleanor felkészített rá, a hírekben megjelentek a képek, amiket tegnap csináltak rólunk. Legközelebb belevalóbb leszek, nem fogok elbújni...

Dél felé járhatott az idő, kicsit elszenderedtem a kanapén, mert a fejem is lüktetett. Dörömbölésre riadtam fel. Lassan odaballagtam az ajtóhoz és kinyitottam. Kidülledt a szemem a látványtól. Elmosolyodtam, mert nagyon aranyos volt, de nem is lepődtem, mert egyben furcsa is.
Mert nem értettem, miért áll Niall Horan öltönyben, az ajtó előtt vörös rózsával és csokival a kezében, kissé kipirult arccal?
- Bejöhetek? - kérdezte szerényen.
Nem tudtam hová legyek. Annyira aranyos volt, hogy nem tudtam levakarni az arcomról a mosolyt.
- Gyere.. - és félreálltam, hogy beengedjem. - Minek köszönhetem a látogatásod?
- Komoly dologről szeretnék veled beszélni Bess. - kissé szégyenlősen nézett rám. Sejtettem mit akar mondani.
- Figyelj, Niall, nagyon aranyos vagy, de ezt nem kéne, még csak egy napja ismerjük egymást, és hát...
- Te meg miről beszélsz? - nézett rám komoly csodálkozással. - Ja, ezek nem neked lesznek.. ezért jöttem. Bess, nekem randim lesz...és egyszerűen nem tudom mit tegyek! Segíts! Izgulok, félek, és nem vagyok képes odamenni!
Azt kell mondjam, hogy csalódtam. Dehát mennyi esélyem volt erre? Semennyi. Aztán elmosolyodtam...
- Ülj le, csinálok, neked valami erőset.- odaadtam neki egy fél pohár vodkát és hagytam hogy gyorsan felhajtsa.  - Niall, tudom milyen érzés. De gondolj bele.Mitől félsz? Egy lánytól? Te vagy az egyik leghíresebb tinipopsztár, és egyre híresebb leszel, több milliárd lány arról álmodozik, hogy a tiéd lehessen, és biztos vagyok benne, hogy az is, akihez most mész. Légy laza és kedves, és ha gondod van, mindig nyugodtan fordulj hozzám. És mondd utánam: 'Szexi vagyok, és magabiztos!'
Hagytam hogy elismételje és láttam a halvány mosolyt is az arcán. Megöleltem és azzal engedtem útjára, hogy talán jobb is lesz, mint egy koncert. Tökéletes állapotban távozott, és bíztam benne, hogy tényleg használ, amit mondtam. Mikor kilépett az ajtón, még azért utánaszóltam, hogy küldjön egy sms-t Eleanornak, hogy bekrepált a telefonom, ezért nem hívtam.

A délután hátralevő részét is lustálkodással töltöttem, és olyan 5 körül megint csöngetett valaki.
Ezúttal is a fiúk voltak. És Eleanor is ott volt velük.
Átnyújtott nekem egy kis dobozt, benne az új telefonommal.
- Úristen, ezt nem kellett volna! - kiáltottam fel! Valami szupertelefon volt, és sejtelmem se volt, hogyan fogom megtanulni kezelni.
- És ez még mind semmi! Niallnek remekül sikerült a randija, ennek örömére bulizni megyünk a srácokkal. Jönni ér. - mosolygott Liam.

Felvettem egy koktélruhát, hozzá egy pipőt, mert sajnos nem sokszor volt alkalmam magassarkúban járni, így nem is tudok.
A buliban egész oldott volt a hangulat! Mindenki remekül érezte magát. Talán a fiúk kicsit túl sokat ittak, de az nem nekem fájt, nem voltam valami jó vedelő.
Sokat táncoltam Niallel, és elmesélte, milyen volt a randi, és hogy mennyire sokat köszönhet nekem.
Majd bekapcsolódott, egy lassú szám.
Mindenki megkereste a párját, Niall a lányt, akivel randizott délután, Zayn már nem Perrie-t mert kiderült, hogy a csaj kihasználta, és Zayn rájött, hogy a régi barátnőjét, Millát szereti halálosan, Louis Eleanort, Liam pedig Daniellet. Én ott álltam tök egyedül. És akkor egy hangot hallottam a hátam mögött.
- Keresned kéne valakit. - Harry előszőr szólt hozzám, mióta találkoztunk.
- Hisz látod, nincs senki sem, mindenki itt andalog körülöttünk. - próbáltam közömbösnek tűnni.
- Ebben az esetben sajnos, kénytelen vagy beérni velem. - nyújtotta a kezét.
Vonakodva bár, de elfogadtam.
Egy ideig csak dőlöngéltünk, aztán hogy oldjam a feszültséget, megtörtem a köztünk lévő csendet.
- Eleanor mesélt rólad.
- És, mi jót hallottál?
- Csak a szokásosat, amit mindenki tud. - belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe, és azt hittem, mindjárt összeesem a gondolattol, mert a kezét lassan a derekamnál lejjebbi pontokra csúsztatta.
- Annál egy kicsit már többet. - állta a tekintetemet, szinte nem is pislogtunk. Olyanok voltunk mint két szerencsétlen fadarab.
-Gondolod?
- Tudom... láttál meztelenül nem? Nem értem, miért kellett úgy sietni, egy pár hét múlva úgyis megkaphattál volna.
A csodálkozás kiült az arcomra.Tisztává vált a kép. És hallottam a fejemben, mit mondott Eleanor a kocsiban. Ellöktem magamtól, majd kitört belőlem a düh.
- Én nem vagyok az a lány, akit a sablonszövegeddel, és a neveddel ágyba vihetsz, érted? Felejts el! Mit gondolsz, ki vagy te? Hát lehet, hogy azok a lányok, akik éppen rólad beszélnek és feléd kacsintgatnak a sarokban, egy csettintésre ágyba vonulnának veled, de engem elégszer használtak ki ahhoz, hogy átlássak, az olyan parasztokon, mint te. - azzal otthagytam.
Kifutottam a night clubból, és teljesen össze voltam törve. Miért ismétli magát a múlt? És miért remegek még mindig a szemeitől? Egy érintésétől is majdnem elájultam. 'Igen, lehet, hogy sármos, és szívdöglesztő, de attól még egy szemét alak! Gondolj pár évvel ezelőttre Alice. Mi a fene történik veled megint?' kérdeztem magamtól.
Kimentem a Temze partjára és a csillagokat bámultam.
Én lehettem az egyetlen lány a földkerekségen, aki keményen visszautasította Harry Stylest. Talán megőrültem. De hihetetlenül haragudtam rá.
Nem sokkal később visszamentem, és láttam, hogy Harry egy kis barna 15 év körüli lánnyal smárol a sarokban.
'Szemét dög' - gondoltam.
Megkerestem Eleanort, aki összeszedte a fiúkat, mert jobbnak látta indulni.
Hazafelé pont Harry mellett ültem, de hozzá sem szóltam, rá sem néztem, a gyomrom pedig végig görcsben volt.
Otthon ruhástól zuhantam az ágyba és elszenderedtem.
A saját sikoltásomra keltem fel. Álmomban újra végigéltem a múltat. Hogy mit műveltek velem azok a férfiak.
Gyorsan felkeltem, átvettem a pizsamámat, majd megpróbáltam aludni, de ehelyett könnyek szöktek a szemembe, mert minden ellenállás ellenére sem tudtam kiverni a fejemből a nevet, ami nem hagyott nyugodni.
Harry Styles.