3. fejezet

Miután beültem a kocsijába ami jobban hasonlított egy mozgó luxusházra, mint egy autóra, elmentünk egy Burger Kingbe és rendeltünk. Általában nem eszem ilyen kajákat, de most jól esett. A legjobb barátnőmmel voltam,beszélgettünk és nevettünk, pont úgy, mint régen. Látszólag nem zavartatta magát, hogy mindenki megnézi, és én is megszoktam, bár volt egy olyan érzésem, engem is inkább miatta néznek. Mikor felbukkantak az első lesifotósok, odaadta a pulcsiját, hogy vegyem fel, és húzzam a kapucnit a fejembe, majd karonfogott,és amíg én nem mertem felpillantani se addig ő mosolyogva intett a kamerába és elvonultunk.
- Jól vagy? - kérdezte. - Ezt sajnos meg kell szoknod, míg velem vagy.
- Ha úgy néznék ki, mint te, talán én is beleintek a kamerába - mosolyodtam el.
- Akkor készen állsz az átalakulásodra? - kacsintott felém. - nem hagyhatom hogy a barátnőm ne merje magát felvállalni. Bár ha nem szeretsz vásárolni, ez életed legrosszabb túrája lesz - nevetett.
Mivel még soha nem voltam vásárolni, főleg nem olyan helyeken, ahova Eleanor jár, éreztem, hogy nem is sejti mennyire boldog vagyok.
-Először természetesen kezdünk vaamit a hajaddal és a sminkeddel. - hadarta, miközben London járdáit szeltük. Észre sem vettem milyen szép ez a város. De időm sem volt jobban megfigyelni, mert Eleanor betuszkolt egy...fodrászüzlet? Ha egy szabadidőközpontot annak lehet nevezni, akkor igen, egy fodrászüzletbe mentünk.
A dolgozók jóbarátként köszöntötték Eleanort.
- Ki a kis barátnőd? Úgy látom ráfér a csinosítás. Ne haragudj drágám, de szörnyen fest a hajad! Na ülj le gyorsan, mindjárt varázsolok neked valamit!- címezte nekem a megjegyzését, de kicsit sem éreztem bántónak, hiszem mosolygott, és gondolom nem ehhez volt hozzászokva. Beültem a székbe és onnantól kezdve meg sem szólalhattam. Azt mondták bízzam csak rájuk, ők tudják, mi a jó nekem és ezt tettem. Kezelésbe vették a hajam, miközben Eleanorét is rendbetették a mellettem levő székbe. Közben mindent elmeséltem.
- Azért ha nem lett volna ott a néni, te még mindig a reptéren aszódnál, ugye tudod? - rázta a fejét a legjobb barátnőm.
- De ott volt! Most már nem mindegy? Itt vagyok!- nevettem.
- És perceken belül gyönyörű leszel!!!- mondta a fodrász, aki az utolsó simításokat végezte a fejemen. Észre sem vettem, hogy lassan két órája ülünk.
- Ééés készen is vagy!- a tükör felé fordítottak és...egyszerűen nem hittem a szememnek!
A hajam akár egy normális emberé, egyszerűen gyönyörű. Szőkére festették  és tettek rá valami szert amitől egyenes és fényes lett.

- Ez csodálatos! - kiáltotta Eleanor és megölelt. - Csinálok egy fényképet, fordulj meg!
Én is meg voltam elégedve a látvánnyal. De a java még csak most kezdődött.
Eleanorral késő délutánig jártuk a boltokat, és remekül éreztük magukat! Az egyik boltban kicsit ugyan megszédültem, de pár percen belül már jobban is voltam. Vettünk ruhákat, táskét cipőt, kiegészítőket, és egyre szebb és szebb lettem. Már ahhoz képest amilyen voltam.
- Nagyon sokat köszönhetek neked! - mondtam, mikor kiléptünk az utolsó üzletből, és a vadonatúj toppomoat és fekete röbidnadrágomat viseltem, ami nőies és kényelmes is volt egyben.
- Ragyogsz Bess! - mosolygott rám Eleanor, - legközelebb el ne felejts belemosolyogni a paparazzik kamerájába értetted? Na, csak egy utolsó képet! Nem győzlek csodálni!

Hosszú idő után én sem éreztem magam csúnyának, és ez nagyon jó érzés volt!
A következő pillanatban megcsörren Eleanor telefonja.
- Igen, persze, oké, megyünk...Igen ketten, mert ma érkezett meg egy nagyon jó barátnőm! Ott leszünk. Szeretlek. - letette és rámmosolygott.
- Elizabeth Alice Halkins! - jelentette be ünnepélyesen. - Ideje, hogy megismerd a barátomat!
Hatalmas őszinte vigyor ült ki az arcomra, és majdnem úgy ugráltunk a járdán, mint az óvodás kislányok, kipirult arccal, egymás boldogságában fürdőzve.