22. fejezet

- Vegas Baby! - kiáltott fel Harry, mikor kijöttünk a repülőtérről. Itt valahogy nem tudták, hogy jövünk, mert kevesebb kiváncsiskodó álldogállt ránk várva, ami nem is zavart, mert a hosszú út után eléggé csapzottan nézhettünk ki. Mikor meghallottam a kiáltását elmosolyodtam és kedvesen belebokszoltam a karjába.
- Ez Los Angeles, kedves Styles.
- Ha nem mondod, rá sem jövök! - nevetett ő is, majd mikor megállt előttünk egy Range Rover terepjáró, kinyitotta az ajtót és besegített. - De már nem sokáig vagyunk itt. Vegasba megyünk, a hotelbe, ahol már várnak minket.
Annak hallatán, hogy még egy hosszú út vár rám, nem lettem valami jókedvű, de kelletlenül beszálltam a kocsiba, szerencsére az ülések kényelmesek voltak, Harry beszállt mellém, és megvártuk, amint a sofőr bepakolja a bőröndöket, majd beszáll és elindulunk.
Azt gondoltam, unalmas négy órának nézünk elébe, de tévednem kellett, ugyanis rájöttem, hogy Harry nincs hozzászokva a jobb oldali vezetéshez. Kikerekedett szemekkel nézett, néha néha felüvöltött, mikor a körforgalmaknál voltunk, úgy kellett lenyugtatni, hogy ne aggódjon, jó felé megyünk.
- Nem értem, hogy tud mindenki ilyen reménytelen irányokba vezetni - nézett rám és már csak lehúnyta a szemét, mikor azt hitte belefutunk a szembe jövő autóba.
- Elárulom Harry, hogy Anglián kívül nem ismerek más országot, ahol a bal oldalon járnának a kocsik - nevettem, majd puszit adtam a csukott szemeire. Aztán az orrára, majd az ajkaira. Hevesen csókolt vissza, majd megfordított, ő kerekedett felém és a nyakamat vette célba. Kacagni kezdtem olyan kislányos vigyorral, mintha nem tudnám mire készül, de ekkor a sofőr megköszörülte a torkát, jelezve, hogy eléggé zavarná egy kiadós műsor. Harry megforgatta a szemét, és visszahuppant mellém az ülsére. Karjait összefonta és duzzogni kezdett. Tudtam, hogy szenved, hiszen, mikor volt utoljára ágyban... aztán eszembe jutott, hogy nem is olyan régen. Lelki szemeim előtt láttam, ahogyan Priscilla elmegy mellettem, mikor még tehetetlenül ültem abban a tolókocsiban. Akaratlanul is lefolyt egy könycsepp az arcomon. Csak bámultam ki az ablakon és fájt. Már megint az az érzés, mikor a bizalmad meginog valaki felé, akit szeretsz.
- Mi a baj? - kérdezte hirtelen Harry.
- Csak rossz, hogy nem tudom neked megadni azt, amit Priscilla - törölgettem a szemem.
Ekkor közelebbhúzódott és átkarolt. Mélyen a szemembe nézett, sosem fogom elfelejteni azt a tekintetet, amivel mondta.
- Soha...soha nem akartam szeretni Priscillát. Talán jó volt pár dologra, de pont. Ne haragudj rám. Egy senki vagyok a szemedben ezen a téren, tudom és ha ezért nem akarsz közeledni felém, megértem. Akkor hagyjuk, én tudok várni, még visszanyered a bizalmad.
Kimondta helyettem, talán többek között tényleg ettől tartottam.
- Nem haragszom. Hogy haragudnék? Olyanokat tettél értem az utóbbi napokban, amiket más soha nem csinált volna és ez nagyon sokat jelent nekem. Csak adj egy kis időt. Legalább a hotelbe jussunk el - nevettem, hogy oldjam a hangulatot.
Az út hátralévő részében elaludtam Harry vállán, és álmodtam. Nagyon furcsa dolgokat, többek között, hogy a baba megszületik, de nem él, viszont meg akarom tartani, majd mindketten belezuhanunk valami nagy feketeségbe, majd Harry rászokik a cigire és az arcomba fújja a füstöt. A zuhanás és a szag keveréke felkavarta a gyomrom és rettenetes hányinger fogott el. Erre keltem, hogy mindjárt kidobom a taccsot.
- Harry..veszélyben a kárpit - nyöszörögtem öklendezve mire ő felkiáltott, hogy állj, a sofőr pedig olyan satufékkel állt meg, hogy mindketten előrevágódtunk. Kicsaptam a kocsiajtót és hagytam, hagy jöjjön ki az egész. Harry a hajamat fogta, ami egyszerre volt kínos és irónikus is. Eszembe jutott, hogy milyen ciki, ha valaki nyilvánosan rókázik és hogy ő mennyire undorodhat most tőlem, de egyszerre arra gondoltam, hogy a legjobb barátnők teszik ezt egy oltári nagy buliban. Mikor éreztem, hogy minden kijött, és akarva sem tudnék többet "kihozni" magamból, fáradtan és lihegve emelkedtem fel, nagyon megviselte a rekeszizmomat a dolog, és bele is szédültem egy kicsit.
- Nagyon sápadt vagy.. nézett rám, majd elővett egy zsebkendőt, hogy megtöröljem a szám.
- Szokd meg, a terhesek mindig ezt csinálják, láttam a filmekben - gondterhelten néztem rá, és láttam rajta, hogy inkább aggódik, mint zavarja hogy a barátnője egy kocsiból kihajolva sugárban hányja le Amerika földjét.
- Gyere ide - majd megint a vállára támasztottam a fejem. - Semmi baj - Harry láthatta rajtam, hogy zavarban vagyok, és próbált megnyugtatni.
- Bírd ki hogy nem csókolsz meg, míg oda nem érünk és meg nem mosom a fogam - mosolyodtam el hirtelen, mire ő is felkacagott és megpuszilta a hajam.
Még megálltunk egy boltnál, mert szomjas voltam és Harry vett nekem vizet, a sofőr is eléggé kedves volt az út hátralevő részében, megkérdezte, hogy vagyok és egy-egy mosolyt is eleresztett felém. Szerencsére az eset nem ismétlődött meg, nem bírta volna a rekeszizmom, akkor jöttem rá, hogy valójában kezdek gyengülni és tényleg vigyáznom kellene magamra.

Végre valahára megérkeztünk Vegasba, este volt s fények csillogtak a felhőkarcolókat már teljesen elfelejtettem, milyen magasak, meg az egész pörgést is, ami úgy hiányzott Amerikából, mert Londonban minden elcsendesedik, kikvéve persze a hétvégéket, de ez a város sosem alszik. Soha. Mindig szól a zene, a kaszinók nyitva vannak, az óriás digitális plakátok az egész utcát megvilágítják. Vannak helyek, amik nem éppen bizalomgerjesztőek, nem érdemes például letérni a sugárutakról a sötétebb utcákba, feltéve ha nem vagy odavalósi. De egyébként nem veszélyes. Ahogy végighaladtunk a sugárúton, lehúztam az ablakot, kihajoltam és élveztem, ahogy hallhatom a zenét miközben a langyos szél melegítette az arcom.
Befordultunk egy csillogó szálloda parkolójába és már a bejáratnál elállt a lélegzetem. Egy luxuspalotában találtam magam, azt sem tudtam, hova kapkodjam a fejem. Harry odament a recepcióra elkérni a kulcsokat, majd fellifteztünk a szobába, vagyis inkább lakosztályba. Nem tudtam, mit mondjak csak a szám elé kaptam a kezem és úgy néztem körbe, mintha a Menyországba csöppentem volna.
- Terasz is van - újságolta Harry, aki gyorsan lerakta a bőröndjeinket a nappaliba és körbejárta a lakást.
Követtem a hangját, majd megláttam, ahogy háttal áll egy erkélyen és a hajába belekap a szellő. Kimentem hozzá és a látvány csak hab volt a tortán.

- Eléggé otthonos, nem? - nézett rám, én meg nem tudtam hová legyek.
- Otthonos? Ez csodálatos!
- Reméltem hogy tetszeni fog - átölelt, direkt nem csókolt meg, de beleszippantott a hajamba én meg a mellkasára hajtott fejjel néztem a kilátást.
- Szeretlek Harry - suttogtam. - Mindennél jobban szeretlek.
- Én is szeretlek titeket.. téged és őt is - a hasamra tette a kezét és mág sokáig így maradtunk.