26. fejezet

Harry azt gondolta felkavartak a dolgok, pedig egyáltalán nem éreztem így. Gondoltam, ráérek problémázni, akkor amikor majd a hívására kerül a sor. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltam rá minden egyes nap. De inkább a nyugalomba helyeztem a meglévő energiáimat, ahogy az orvos mondta és azzal töltöttem az időm, hogy megismerkedtem a hotelban lévő emberekkel, akik később a barátaim lettek. Ott volt Drue a szakács, aki mindig hozott valami finomságot, ha éhes voltam, Bill, az úszómester és persze Alan a csomaghordozó fiú, akivel mindig nagyokat beszélgettem az élet kérdéseiről és válaszairól. Sehogy sem értettem, hogy kerül egy ilyen okos fiú egy szállodába, mint inas. Egész nap csak állt és várta, hogy csettintsenek, majd mikor megtették ugrott, aztán megint várt. A matematikához olyan esze volt, hogy csak ámultam és bámultam és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy jó körülmények között élek, azt hittem Alan boldogtalan, de mint kiderült, egyáltalán nem az.
- Nagyon jól megfizetnek és szeretem csinálni. A matekozást fele ennyire nem élvezném. Így nincsen semmi gondom, van egy kis lakásom, és boldog vagyok - nevetett rám. Talán vele töltöttem el a legtöbb időt. És ezt Harry nem nagyon szívlelte.

- Csip-csip-csip, állandóan csak csacsogsz vele, ha eltűnsz, már meg se kell kérdeznem, hol vagy. Hozzám mikor is szóltál utoljára? - kérdezte idegesen, mikor egyik este lenn vacsozáztunk. A pizzát is félrenyelte, annyira hevesen támadt nekem.
- Harold, nem kellene felizgatnod magad, mert nem tesz jót az egészségednek - megőriztem a nyugalmamat, egyrészt azért, mert nem volt kedvem veszekedni, másrész azért, mert gyerekesnek tartottam. Semmi oka nem volt rá, hogy féltékeny legyen. Leszoktam a pizzáról, inkább halat ettem, hogy pótoljam a fehérjét.
Nemtetszését kifejezve feltámaszkodott az asztalra majd felállt.
- Már meg ne haragudj, de meddig is vagyok itt? Ja, hogy még egy hét? Azért hoztalak ide, hogy együtt lehessünk, nem azért, hogy ezzel a bájgúnárral beszélgess. Elcsavarja a fejed én meg már eszedbe sem jutok.
Erre már én is feszült lettem. Mit kavarja fel ennyire a port?
- Nem olyan jó dolog nekem sem az, hogy egész nap a gép előtt ülsz, a telefonod nyomogatod, twitterezel, vagy mi és akkor sem beszélgetnél velem, ha nyaggatnálak érte. Ilyenkor megérthetnéd, miért keresek valakit, aki meghallgat..
- Ó igen? Akkor azt ajánlom, szaladj most is oda hozzá, és panaszkodd el neki, milyen egy szemét vagyok, talán ad valami jó kis tanácsot - komolyan nem értettem, mit problémázikk ezen. De ki akartam állni magam mellett, ezért én is felkeltem az asztaltól.
- Rendben.
-Helyes!
-Helyes. - majd néztem, ahogy elrohan. Oda a közös vacsora.

Felmentem a szobába, Harry nem volt ott, nem is nagyon érdekelt, hogy hova ment. Felhívtam Eleanort, aki közölte, hogy holnap érkezik, és én nagyon de nagyon örültem ennek a hírnek.
- Egy bálna vagyok, El, meg sem fogsz ismerni. Ráadásul Harryvel is összevesztem..megint.
- Menj már, még csak a második hónap elején vagy. Hasad sincsen csak úgy érzed, de be fusztráld magad! Már megint mit csinált?
- Rátört a féltékenységi roham és ki akarja nyírni a csomaghordozó fiút. Majdcsak túl lesz rajta. Bár elkelne néha egy kis támasz tőle.
- Azt láttam, hogy nagyon sokat gépezik. Jó is, hogy nincs twittered, mert....- itt elhallgatott.
- Mert?
- Nos, Alice, sokaknak nem tetszik, hogy idézem "ribanc módjára felcsináltattad magad Harryvel." Sok ember nem kedvel téged és Harry csak győz védeni téged. Szeretne ő megóvni, csak nem tudja, hogyan és kicsit mintha kezdene kicsúszni a dolog a kezéből.
Meglepődtem, azon, amit mondott, de legalább megértettem, hogy Harry miért nem közli velem ezt, mikor megkérdezem, hogy mit csinál. Arra pedig előre fel voltam készülve, hogy bántani fognak, nem foglalkoztam vele, de nagyon rosszul esett.
- El, most le kell tennem, majd hívlak, rendben? Ha nem akkor holnap úgyis találkozunk!
- De ugye nincs semmi baj?
- Minden rendben. Csak lemegyek úszni - letettem a telefont, majd felrángattam magamra a bikinimet és kiosontam a folyósóra.

Már sötét volt a wellness részben, de azért óvatosan benyitottam. A medence alján volt csak fény, a vizilámpa miatt.
- Alice te vagy az? - kérdezte valaki hirtelen, mire ijedtemben ugrottam egyet, aztán megláttam, hogy csak Bill az.
- A frászt hozod rám! - nevettem. - Azt hittem valaki más az.
- Ki lenne itt rajtam kívül ilyenkor? Megjegyzem neked sem szabadna. Tizenegy után nincs fürdés, épp most zárok.
- Nem lehetne, csak egy kicsit... - megpróbáltam minél szebben nézni rá, mire láttam, hogy megenyhül az arca. Sóhajtott, majd elmosolyodott.
- Egy óra múlva tűnés innen! - és felém dobta a kulcsokat. - Az ajtót ne felejtsd el bezárni - azzal kiment.
A holdfény tükröződött a vízen és barázdás lett, mikor belementem. Nagyon szerettem úszni, főleg lemerülni. Fejest ugrottam és élveztem, ahogy vizes lesz a hajam az arcom, mindenem. Ilyenkor kitisztulnak a gondolataim. Elúsztam a medence másik végéig, majd felbukkantam. Tudtam hogy egyedül vagyok így elkezdtem lubickolni, mint egy kislány, sellőnek képzeltem magam, akinek semmi gondja, csak úszik és egy gyönyörű másik világban él valahol az óceán mélyén. Néha belőlem is elő kellett törjön az infantilis énem. Az álomvilágom nélkül egy percig sem bírtam volna ki. Észre sem vettem, hogy figyelnek.
- Esetleg csatlakozhatnék? -kérdezte valaki és én felsikoltottam. Ma más másodszorra hozzák rám a frászt. A hangom még sokáig vízhangzott, aztán teljesen eltünt és megláttam Harryt, amint fürdőnadrágban és egy fehér pólóban feszít a medence szélén.
- Megijesztettél...-most kicsit sem voltam vicces kedvemben, nem úgy, mint az előbb Billel.
- Csak egy fürdőző vagyok, aki úszni vágyik.
- Mióta vagy itt?
- Néhány perce... figyeltelek. Gyönyörű vagy, amikor nem tudsz magadról - erre lekapta magáról a pólót elővillantva a már szinte férfias jellegű testét. Kissé elmosolyodtam, de úgy, hogy ő ne lássa. Eszembe jutott pár emlék.
- Szóval mégegyszer kérdezem. Csatlakozhatok? - megvontam a vállam, hogy felőlem aztán mindegy, mit csinál, mire beugrott a vízbe. Mikor felbukkant, a vizes göndör fürtjei kisebbre ugrottak a fején. De így is eléggé megkapó látványt nyújtott. Ügyet sem vetve rá, elúsztam mellette, de a tekintetét végig éreztem magamon. Utánam jött, követett, én meg hagytam. Mit sem törődve az akciójával folytattam a mellúszást. Hirtelen, megcsikizte a talpam, amit egyenesen utálok így rúgtam egyet...mint kiderült "tökre" pontosan. Fájdalmasan nyüszített fel, én meg megfordultam, és ahelyett, hogy segítettem volna neki, iszonyú nevetésben törtem ki.
- Nagyon vicces - mondta gúnyosan, könnybe szökött szemekkel, mire mégjobban elkapott a röhögőgörcs, színte kiabálva kacagtam. Mikor kicsit enyhült a fájdalma, elmosolyodott.
- Régen láttalak ilyen jóízüen nevetni.
- Ez most megtette a hatását - törölgettem a könnyeimet, mire egy adag vizet fröcskölt az arcomba. Egy pillanatig minden elsötétült, de aztán kifolyt a víz a szemeből.
- Igen? - visszavágtam és elkezdődött a csata, egyre közelebb kerülve egymáshoz juttatuk  a másik arcába a vizet, mígnem Harry elérkezett hozzám, ekkor felkapott és megpörgetett. Ugyanúgy tettünk, mint én az előbb, csak most ketten. Mint két gondtalan gyerek, akinek nem kell azon agyalnia, meghal-e vagy nem, egészséges-e vagy nem, támadja-e valaki, vagy nem.. Akkor jöttem rá, hogy nekünk csakis egymásra van szükségünk. Harry letett, én pedig beletúrtam a hajába és megcsókoltam. Pontosan úgy, ahogy ő engem, legelőször, váratlanul. Ő ugyanígy tett és éreztem, hogy elkezd köztünk forrni a levegő.
- Fel kellene mennünk - mondtam és célzásnak vettem. Elmosolyodott, kacéran, és megcsillantak a szemei, amiket olyan rég nem láttam.
- Hát, a kisasszonynak  megjött a kedve egy kis játékhoz? - húzta fel a szemöldökét, még mindig mosolyogva.
- Ha még működik.... - és megint kacagásban törtem ki, ami betöltötte az egész uszodát. Harry hirtelen magával rántott, az érzellmektől túlfűtötten szaladtunk vissza a lakosztályba, berontottunk a hálószobába és  becsaptuk magunk után az ajtót.