9. fejezet

Némán ültem mellette. Ő vezetett. Nagyon mély, és feszült csend volt közöttünk. Többnyire az ablakon leguruló esőcseppeket számlálgattam, vagy a szembejövő autók fényeit néztem, ahogy megcsillogtatják az üveget. Nem akartam beszélni vele, és utáltam, hogy az ő segítségét kellett kérnem. Ráadásul olyan fáradt is voltam, hogy menten elaludtam volna az ülésen. De felkaptam a fejem, mikor láttam, hogy nem lassít Eleanor házánál.. Megforgattam a szemem, és úgy szóltam hozzá, hogy nem néztem rá.
- Te meg mit csinálsz?
- Éppen nem hagyom, hogy egyedül legyél abban az óriási házban. És különben is van egy meglepetésem. - kanyarodott be egy utcába, közben az utcai lámpa fénye egy pillanatra áthaladt az arcán. Aztán megint árnyék.
- Nem kell a meglepetésed Styles. Sem a segítséged. És te sem kellesz. - hazudtam. De meg akartam óvni magam a csalódástól.
- Ha ez amiatt van, amit délelőtt Priscilla mondott, akkor megnyugodhatsz, mert nem volt igaz. - nyelt egyet. Tudtam, hogy hazudik.
- Nem vagyok a barátnőd, Harry, nem muszáj igazat mondanod nekem, és nem követelhetek tőled semmit, csak azt kérem, hogy vigyél haza.
- És ha igaz volt? Nem elmondtam tegnap? Hogy majdnem megőrültem érted hónapokig, és igen, most is, ebben a pillanatban...most is majdnem megőrülök. Szétvagdos a vágy. És te ezt mind semmibe veszed, mert a volt viszonyom a szemedbe vágja, ráadásul nem is a teljes igazat.
- Az sem érdekel mi az igaz.. - fordultam végre felé. - Tudod, amit én mondtam neked, az színtiszta igazság volt. Kihasználtak. A legmocskosabb dolgokra. Az összes "barátomnak" elhittem, hogy szeret. Mind átvágott. Két hét, két hónap, mindegy. Tudod mit csinálok? Nem tűrök tovább ( eszembe jutott amit Marienne mondott) . Nem hiszek többé senkinek. Neked sem. Az én szememben te nem vagy semmilyen "Harry Styles a popsztár". Csak egy senki.
Úgy állt meg, hogy hatalmasat fékezett. Nézett egy darabig, mint aki rémhírt hall, aztán kipattant a kocsiból, megkerülte a motorháztetőt, feltépte az ajtómat, és azt hittem pofonvág....ehelyett megcsókolt. Nem csókoltam vissza-ez amúgy őt sem nagyon érdekelte- csak hagytam, hogy minél intenzívebben csinálja. Majd elhúzta a fejét, és belenézett a szemembe. Az övé csillogott. Olyan volt mint a smaragd. Nem láttam még ennél gyönyörűbbet.
- És ennek hiszel? - kérdezte rekedten.
Megint rámjött a sírhatnék, és szükségem volt az ölelésére, ezért kiszálltam a kocsiból és a karjaiba omlottam.
-Ssss...- nyugtatott. - Nincs semmi baj. Itt vagyok. És nem ígérem, hogy mindig itt leszek, az túl szép lenne, de ha bármi bajod van, tudom, hogy tökéletesen megoldod. Akár velem, akár nélkülem. Eltolt magától, és megcsókolta a könycseppet ami éppen a szám szélénél tartott. Ezúttal én is visszacsókoltam, de nem tartott sokáig, csak amolyan "nyugodj meg" csók volt.
- Sós.. - mosolygott fel. Nyilván a könnyemre értette. - Mostmár hagyod, hogy elvigyelek, és megmutassam a meglepetést?
Elmosolyodva bólogattam, majd hozzábújtam. Reszketni kezdtem. Észre sem vettem, mennyire hideg van. Megfogta a vállaimat, és megdörzsölt egy kicsit. - Ülj vissza, nincs jó idő! - adott még egy utolsó puszit a homlokomra.

*

- Ne nyitsd ki!!- hogy is tudtam volna kinyitni, mikor úgy fogta a szemem, hogy majdnem kinyomta..

- Nem nyitom - nevettem.

- Jó, most maradj ott! Elengedlek.. Ne less! Alice tényleg ne less! Jó.. mindenki kész? Akkor mehet? Egy...Kettő...Három... Rendben, nézhetsz! 

A világ legcsodálatosabb dolga tárult a szemem elé. A hátsó kertben egy vászon volt kifeszítve, És két fa között több lámpasor is. A füvön két matrac hevert, de nem akármilyen matracok. A látvány leírhatatlan volt. Meg kellett örökítenem. Elővettem a telefonom, és lefényképeztem.

-Istenem milyen gyönyörű! - ugrottam Harry nyakába. 

- A fiúkkal szerettünk volna örömet szerezni neked. - mosolygott és akkor láttam meg a többieket, sőt, Danielle és Milla is eljött. 

Mindenkit sorban megöleltem, bár belül egy kicsit csalódott voltam. Egyfelől azért mert azt hittem Harryvel kettesben leszünk majd, másfelől viszont, ha már sokan voltunk, fájt, hogy Eleanor nincs itt. Ezért is mentem oda Louishoz.

- Hogy érzed magad? 

- Kibírom. - halványan elmosolyodott de a szemében látszott a szomorúság, hogy nem ölelheti át a szerelmét. - Ti most akkor..együtt vagytok Harryvel? - terelte a témát és kacéran rámkacsintott. 

- Nem tudom, miről beszélsz - nevettem, és kicsit belebokszoltam a karjába. - Beülhetsz mellénk, nem vagyok Eleanor, de egy barát is megteszi nem? - megöleltem, mert láttam, hogy tényleg nagyon fáj neki. 

Romantikus filmet néztünk, valami fekete-fehéret, Liam szerint egy kicsit nyálast, és kifejtette a véleményét, hogy az ő szerelmük Daniellelel miért izgalmasabb sokkal.  Nekem nagyon tetszett. A romantikus résznél, odabújtam volna Harryhez...de elhessegetett.

- Harold ezt miért csináltad? - próbálkoztam mégegyszer, de megint elzavart. Úgy, mint a legyet, de közben mosolygott. - Harry, most komolyan, mi bajod? - kérdeztem, mostmár tényleg rosszallóan. 

- Bem búhatf hovvám, mevt bülöf vahok..- mormogta kukoricával teli szájjal.

- Styles, nyeld le azt a popcornt és mondd el mégegyszer, különben felállok és elmegyek, esküszöm. 

- Azt mondtam, hogy nem bújhatsz hozzám, mert büdös vagyok. Egész nap ezen dolgoztam, és ahelyett, hogy megfürödtem volna, téged mentettelek meg. Áú. - kiáltotta, mikor belevágtam egy párnát az arcába, amire felemelte a kezét, én meg szépen a karjai közé furakodtam. Tényleg rettenetes szaga volt. 

- Tudod, mit mondok? Ez az illat, még egészen férfias is. - mosolyogtam. Könnyű volt elviselni, mert tudtam, hogy az övé. 

- Gondold? Akkor maradhat? - nézett rám reménykedve.

- NEM! - kiáltottam fel. - Már csak azért sem,mert ha nem fürdesz, nem lehetsz meztelenül, pedig azt, ha jól tudom, imádod. 

Körülöttünk lassan mindenki elszállingózott, és jó éjt kívánt, mi is egyenként elköszöntünk mindenkitől. Mikor én is álltam volna fel, hogy menjünk be, Harry visszarántott a matracra.

- Mm-mm. - rázta a fejét. - Mi még maradunk. A javát még csak most akarom megmutatni. 

A mellettünk lévő fonott kosárból elővett egy tál epret, és egy másik tálat is amiben olvasztott csokoládé volt.

A kedvencem. Csak egyszer kóstoltam és most itt volt két egész nagy bödönnel. Felcsillantak a szemeim.

- Viszont úgy döntöttem ezt különlegesen esszük meg. - nézett titokzatosan. Felhúzta a pólóját, és néhány csokicseppet csöpögtetett a meztelen hasára. 

Vettem a lapot, elnevettem magam, majd láttam, hogy ő is. Megvontam a vállam és elkezdtem lecsókolgatni róla. Hallottam, hogy eléggé élvezi, egyértelműen hallatszott. - kacéran nevettem. Az alhasamban nekem is elkezdett bizseregni valami. fogtam a csokis tálat, és egy epret, amit a szájába raktam, a sűrű barna masszát pedig végigcsöpögtettem, az ajkától egészen az hasa alsó részéig, majd alulról indultam, és hagytam, hogy élvezze amit csinálok. A mellkasánál tartottam, mikor megéreztem, hogy bizony elkezdett érdeklődni irántam, a nadrágja mindenesetre erre utalt, ha értitek, mire gondolok. Elnevettem magam, majd a nyakán lévő csokicsíkon átugorva egyenesen az ajkait vettem célba, és ahogy a csoki összeolvadt az eperrel, amit a szájából haraptam ki és a csókjával, rájöttem, hogy inkább ez a kedvencem, mint a sima csokis eper. Levettem a pólóját, hogy szabadabb teret kaphassak, és gondoltam megviccelem egy kicsit. Beletenyereltem a tálba, aztán vadul szétkentem az egész testén, miközben hangosan nevettem. Őt ez annyira váratlanul érte, hogy ellenálni próbált egy darabig, de aztán kinyújtózkodott, ő is kivett egy maroknyi csokimasszát, és végigkente a nyakamon, be a pólóm alá, én meg nem bírtam elhinni, hogy már megint tönkretette egy ruhadarabomat. 

- Ideje megválnod tőle. - nevetett majd segített levenni. 

Aztán megint sokminden történt, a csokistál felborult, mi pucéran és nevetve fetrengünk benne, és ettük az epret. Aztán be a pokróc alá, hogy kicsit élvezzük az éjszakát viszont hitrelen előrántott valamit a párna alól. Egy Durex volt. 

- Ez kell? - kérdezte kissé zihálva és rekedten. Kivettem a kezéből, és eldobtam.

- Majd vigyázol. - adtam egy kedves puszit az ajkaira, majd végérvényesen beleburkolóztunk a pokrócba.

Lehet, hogy más többször evett csokis epret, mint én, mindenesetre biztos vagyok benne, hogy ebben senkinek nem volt és nem is lesz része soha. Akkor, azon az éjszakán nagy kincsnek éreztem magam.