4. fejezet

Izgatottan vártam már a pillanatot, hogy láthassam Louist, biztos nagyon helyes srác, olyan helyes, mint amennyire Eleanor szép. Elővettem a listámat, és kipiáltam az 'Eljutni Angliába' részt. 'Talán Eleanorral meg tudnám tenni a Harry Potter körutamat' gondoltam, de a szemem lassan az utolsó pontra tévedt. 'Szeretni valakit életem végéig.' Nehéz lesz. Nehezebb mint az összes többi. Nem is voltam biztos benne, hogy akarom-e a dolgot. Magamhoz kötni valakit és elvárni hogy szeressen, minden akadályt legyőzve... egyenlő volt a lehetetlennel.
- Jól vagy? - nézett rém Eleanor. - Nem tűnsz vidámnak. Mi a baj?
- Csak gondolkodtam valamin. - halványan elmosolyodtam. - Tökéletesen érzem magam !
- Akkor jó, mosolyogj, mert az áll jól neked,és akkor szeretlek a legjobban! - karolt át. - El kell mondjak valamit Louisról. Mikor mondtam, hogy popsztár, komolyan gondoltam. Szóval tényleg meg kell szoknod a paparazzikat, és a legtermészetesebben viselkedni minden helyzetben. Talán még az újságokba is bekerülsz. Visszatérve Louisra, ő egy fiúbanda tagja. A neve One Direction. Biztos hallottál már róluk.
- Igen, mintha a tévé említette volna a nevüket. - tényleg kapizsgáltam valamit, bár amennyi tévét néztem az utóbbi időben..nem csoda hogy nem ugrik be tisztán.
- Öten vannak Louis, Zayn, Liam, Niall és Harry. Louis velem van, Liamnek is van barátnője, Danielle, gyönyörű lány, biztos nagyon jó  barátnők lesztek. Niall ha jól tudom, most szingli, és nagyon kedves srác, Zayn most jött össze egy Perrie nevezetű lánnyal, ő nem igazán komál engem és Daniellet, de nem is a lényeg. és ott van még Harry. Ő róla annyit kell tudnod, hogy mindig van valakije, de sosem ugyanaz a csaj. Általában kedves lányok, de hamar kilépnek a banda életéből. Ha jól tudom, most valami csoda hatása alatt van, mert nem jár senkivel, de csak idő kérdése.  Csörög a telefonod!
és tényleg, a kijelzőm villogott, és jelezte, hogy hívnak. Megint a nagynéném volt.
- Bess, küldjek pénzt? JÓL VAGY? UGYE semmi bajod? - kérdezte aggódva.
- Minden a legnagyobb rendben Toni! - a neve egyébként Antonia volt. Az egyetlen felnőtt aki ebben a világban valamelyest aggódott értem. - Nem kell pénz, tudod, hogy nincs rá semmi szükségem. Csak elkölteném, nektek meg nem maradna. Így sem álltok valami fényesen anyagilag. Megvagyok, van hol laknom, Eleanor azt mondta, nála van hely, és elférek, bár kétlem, hogy sokáig kibírna !- kacsintottam a barátnőm felé, ő meg egy grimasszal válaszolt.
- Hívj fel, ha valami baj van!Rögtön értesíts! - olyan volt, mintha parancsolna.
- Nem lesz semmi baj, de hívni foglak. Vigyázz magadra! - azzal letettem a telefont.
- Nem értem, mi bajod lenne? - kérdezte Eleanor.
- Semmi. - nevettem. Semmi, csak aggódik. Ő legalább megteszi. De folytatsd! Már a nevüket is elfelejtettem..- nevettem.
- Ha bemutatkoznak, soha nem fogod őket elfelejteni. - kacsintott rám.

Lassan begurultunk egy udvarba, aminek a közepén egy szökőkút állt, és a ház akkora volt, mint egy palota, mégis olyan angolosan visszafogott. Nagyon tetszett. Beléptünk az ajtón.
- Megjöttünk! - kiáltott Eleanor, és bár válasz nem jött, de életem legfurcsább jelenete tárult a szemem elé.

Egy istenpasi épp a lépcsőről rohant le üvöltve, mert egy másik istenpasi egy kanállal kergette. Befutottak a nappaliba, majd kétszer is megkerülték a konyhát, de az üldözött elesett a másik pedig rávetette magát és elkezdte püffölni.
- VIDD INNEN EZT A KANALAT ZAYN, AZONNAL! VIDD EL! NEM ÉRTED? EGYSZERŰEN FÉLEK TŐLE.
- Én meg egyszerűen nem bírom elviselni, hogy tényleg belepisiltél a hajzselémbe Liam.
- De az nem én voltam, fogd már fel, Harry volt, nem én, én mért tennék ilyet?
Ekkor előjött egy harmadik ember. Szőke haja volt, és teljesen nyugodtnak tűnt, ajkain mégis ott ült a lassan kitörő nevetés.
- Senki nem pisilt bele a hajzselédbe Zayn, azt azért mondtam, mert akkor talán nem kened többet magadra, ehelyett halálrarémiszted szegény Liamet. Szép kis barát vagy mondhatom. - de ekkor már majdnem fuldokolt. - Á, szia Eleanor, már vártunk ! És látom, nem egyedül vagy! Helló, a nevem Niall. - odajött és a kezét nyújtotta, majd mikor visszanyújtottam, rámvillantotta hófehér mosolyát.
-Nézd el nekik, mindig ilyen hülyék, de annál jobb hangjuk van és nagyon kedvesek. - nevetett rám, és kicsit oldotta, az első pillanatban rámtörő feszültséget.
- Igen annál kedvesebbek vagyunk! - ugrott fel a magasabbik. - Zayn vagyok. A rajongók csak Amazaynnek hívnak. Imádom a tükröket! - majd kezetráztunk.
- Én meg Liam, kedvencem a kaja, és utálom a kanalakat.  Benned kit tisztelhetünk?
- Én Elizabeth Alice Halkins vagyok, Amerikából jöttem, és Eleanor barátnője vagyok , és szeretek utcazenélni, csak úgy hobbiból . Mást nem nagyon tudok most mondani, majd megismertek. - mosolyogtam rá mindhármójukra.
- Hol van Louis? - kérdezte Eleanor.
- Az emeleten, azt hiszem...LOUIS!!!!!
- Jövök már! - hallatszott az emeletről. - Szia kincsem! Hiányoztál!- Louis lefutott a lépcsőn és megcsókolta Eleanort. - Ő a barátnőd? Szia, Louis vagyok !  Nahát, meg kellene szoknom, hogy Eleanornak csak csinos barátnői vannak!
- Köszönöm szépen! Te sem panaszkodhatsz! - jól esett a bókja.
Körbenéztem, és megszámoltam őket. Négy tökéletes fiú.Egyszerűen csodás látványt nyújtottak, pedig sosem voltam oda a "jajjjdeheyespasíííík"-os lányokért. De meg kellett hagyni, ők tényleg ideálok voltak. Hol lehet az ötödik? Hogy is hívják?
- Gondolom éhesek vagyunk nem? Rendelünk pizzát? - Liam törte meg a csendet.
- Rendeljük, de várjuk meg Perrie-t és Daniellet. - javasolta Zayn.
- Hogyhogy együtt jönnek? - kérdezte Eleanor.
- Talán csoda történt, vagy nem is együtt jönnek. - mondta Niall.
Kicsit kirekesztettnek éreztem magam, így megköszörültem a torkomat, amire mindenki felkapta a fejét, és kedvesen rámnéztek.
- Bocsi, hogy beleszólok, de használhatnám a mosdót? - kérdeztem.
- Persze! - mosolygott Zayn. - Felmész a lépcsőn, és balra a harmadik ajtó.
Elindultam fel a lépcsőn. Szerette volna megmosni az arcom egy kicsit, mert eléggé megizzasztott a nap.
Éppen benyitottam volna mikor valaki kicsapta a fürdőszobaajtót.

És ott állt előttem valőszínüleg a banda ötödik tagja...Teljesen pucéran. A szemem kiguvadt, nem kaptam levegőt, annyira meglepődtem. De ő nem látszott zavartnak. Nekitámaszkodott az ajtófélfának és szája mosolyra húzódott.
- Te vagy Eleanor barátnője nem? - olyan természetesen kérdezte, mintha húsz réteg ruha lenne rajta.
- I...igen.. - muszáj volt a szemébe néznem, mert ha máshova nézek, még zavartabban érzem magam.
- Hogy hívnak?
- Alice.. - hogy miért ezt mondtam? Magam sem tudom, de azt hiszem meguntam, hogy Bessie-znek. Mint egy új élet kezdete, olyab volt.
- Hmm.. szép név. Bemennél? - a fürdőbe mutatott.
- Aha. - elpirultam.
- Én meg magamra kapok valamit.
- Rendben. - bementem a fürdőszobába, majd magamra csuktam az ajtót.
Azok a szemek! Istenem.. Még a nevét sem kérdeztem. Hogy is hívják? Mekkora pancser vagyok...

Miután megmosakodtam, nem tudtam, kimenjek-e a folyósóra, mert lehet megint szembejön velem egy meztelen pasi.
Mikor nagy nehezen kimerészkedtem, ott állt, immár ruhában. Végignéztem rajta, halványan rámosolyogtam, mert még mindig eléggé zavarban voltam, majd elindultam a lépcső felé.
- Várj meg, ne szaladj el. Menjünk együtt.

Mikor beléptünk a konyhába, két lánnyal többen voltak.
- Látom megismerkedtél Harryvel. - mosolyodott el Eleanor. - Ők itt Perrie, és Danielle.
Miután bemutatkoztunk, és megállapítottam, hogy Danielle gyönyörű lány, és Perrie sem tett rám megjegyzést, sőt egészen kedves volt, leültünk, és vártuk a pizzát, beszélgettünk és egyre jobban kezdtünk feloldódni egymás társaságában. Úgy tűnt én meg a lányok, jól összebarátkozunk, és a fiúkkal sem volt különösebb probléma, bár Harryvel nem sokat beszéltem. Talán nem kedvelt meg.
A pizzát megettük,az idő is elszaladt, én és Eleanor pedig hazafelé vettük az irányt.
- Megkedveltek úgy tűnik. -kezdemányezte a beszélgetést.
- Igen, én is őket, nagyon jól éreztem magam. Bár Harry nem hiszem, hogy túlságosan oda van értem, de egy a nyolchoz, nem rossz arány.  - válaszoltam.
- Te miről beszélsz? Nem láttad? - csodálkozott el.
- Mit kellett volna látnom?
- Furcsa. Tényleg nem vetted észre? Harry egész este le sem vette rólad a szemét.
Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam.
Mikor hazaértünk, és kaptam egy csodás szobát, gyorsan lefeküdtem, mert lefárasztott a nap. Feküdtem, de nem bírtam aludni. Vajon igaz volt, amit Eleanor mondott? Harry tényleg figyelt?
Ekkor viszont erős fájdalom hasított a gyomromba. Biztos a pizza. Oldalamra fordultam, összekucorodtam, és álomba szenderültem...